Hülye nevek viharában

stamp-143192_1920.jpgOlvastam egy cikket a nem mondom meg, hogy hol, ahol sokadjára taglalták, hogy a mai szülők milyen hülye neveket adnak a csemetéknek. Elrettentésül fel is soroltak párat, és első hallásra tényleg viccesnek tűnt némelyik. 

A cikk olvasása után elgondolkodtam azon, hogy mi vezeti rá a szülőket, hogy ilyen neveket adjanak a gyereküknek. Azután rájöttem, hogy én pontosan ilyen "hülye" nevet adtam a gyerekemnek. Nem egynek, mindjárt négynek.

Az ok rendkívül egyszerű, a saját gyerekkoromból indultam ki. Az iskolában, de már az óvodában is kimondottan frusztrált, hogy rajtam kívül még három-négy ugyanolyan nevű lányka volt, és ha a tanár, vagy óvónő rárivallt valamelyikre, bizony én is vigyázzba pattantam, és közben rendkívül rosszul éreztem magamat. A suliban a feleléseknél külön sokk volt, amikor kimondták a nevemet, és csak akkor nyugodtam meg, amikor a tanár nem velem vett fel szemkontaktust. 

easter-2121022_1920.jpgAz ellentábornál első körben a csúfolás szerepel érvként, mert "szegény gyereket majd halálra szekálják". Tök átlagos névvel anyakönyveztek, ezért is vettem fel álnevet az íráshoz, és jelentem: engem is csúfoltak. Kis verset költöttek a nevemről, amiben segítségükre volt az akkoriban nagyon népszerű és általam is kedvelt Hahota könyvecske. De csúfolták a Józsikát Morzsikának, a Lacikát Pacikának, sőt, még a férfias nevű Antal sem úszta meg, ő Tonó lett. Én is csúfoltam másokat. Nem azért, mert haragudtam rájuk, hanem azért, mert a gyermeki eszemmel viccesnek találtam. 

A különleges nevek csak nekünk, felnőtteknek különlegesek. Éppen úgy, ahogy annak idején a Renáta, a Tímea, vagy éppen a Barnabás név furának számított, és beszóltak az öregeink azoknak, akik ilyen kacifántos nevet adtak a gyereknek. Mert miért nem lehetett Béla, Jolán, vagy Margit? 

Amikor négyeskét vártuk, komoly bajba kerültem névügyileg. Még két hónap lett volna a nagy eseményig, de az baby-2395307_1920.jpgorvos teljesen váratlanul úgy döntött, hogy a babának azonnal meg kell születnie. Egyedül mentem a kórházba, a telefonomat a táskámban hagytam, így nem tudtam senkit értesíteni. És nem volt kiválasztva név, mert három fiú után nem hittünk már az ultrahangnak. Persze, ötletelt mindenki, kivéve a gyerek apját, így amikor az arcomba tolták az üvöltő, vörös kis pálcikaembert, és a "nemtomki" ott állt mellette egy pennával és papírral, hogy "akkor mi is a neve?", hirtelen nem tudtam mit kellene mondanom. Mert választottam nevet, de ott, akkor, lepellel letakarva, kikötözve, idegen pasikkal a lábam között (voltak vagy öten) nem jutott eszembe. Benyögtem azt a nevet, amit drága szülém javasolt. Persze hogy ő volt az első, aki megkérdezte, hogy "honnan szedted ezt a hülye nevet?". Elkerekedett a szeme, mikor mondtam, hogy honnan. És jelentem: a név működik!

A gyerekek iskolájában bőven van olyan tanuló, akiket különleges névvel áldottak meg a szüleik. Van pl. Odin, Amand, Máriusz, és a társaiknak természetes, hogy így hívják őket. Nem ítélkeznek, náluk nem a név dönti el, hogy ki a barát, vagy ki nem.

Elkapott a röhögőgörcs, amikor az egyik játszótéren egy apuka odakiáltott a három éves forma kisfiának, hogy "Gordonka, ideje indulni". Pedig a Gordon egy csodálatosan szép, igazi férfias név. Valószínűleg felnőttként nem teszi majd oda a "ka" szócskát a főnöke a neve után, ahogy a felesége sem fogja "kázni".

matrix-2502957_1920.jpgDe ugyanígy jártam, amikor a külföldi főnököm bemutatta az egyik rokonát. A hölgyet Pinának hívták, és a saját hazájában nem hogy nem szokatlan, de régi és közkedvelt név. 

A világ éppen azon fáradozik, hogy elmossa a határokat a nemzetek között, és elég jó úton halad. Nincs kizárva, hogy a gyerek felnőttként egy olyan közegbe kerül majd, ahol teljesen természetes és átlagos lesz a neve, vagy legalábbis nem a jelentése, hanem a hangzása miatt lesz különleges. Például a sokak által kifogásolt Kandidát máshol előszeretettel adják a lánykáknak.

Az ítélkezés szerintem szánalmas, mert már nem a huszadik század elején élünk, amikor bedobták a közösbe a születendő gyerek nevét, és a leendő anyuka csak bólogathatott. A lehetőségeket igenis ki lehet, és ki is kell használni! Ha nem tetszik a gyereknek, tizennyolc éves kora után simán dönthet másként.

Nem akarok senkit rábeszélni, vagy meggyőzni az álláspontomról, de úgy gondolom, hogy a névválasztást a szülőkre kell bízni . Nincs joga senkinek sem beleszólni a döntésbe, főleg úgy nincs, hogy nem ismeri az illetők hátterét, okait, indokait.

Ez MAGÁNÜGY!

pregnancy-2221960_1920.jpg

Remy