Manapság divat mindenféle étkezési trendeket követni. Én sem szeretnék kimaradni semmi jóból, haladni kell a korral. Már egy ideje irigykedve figyeltem a pörköltös tányér mellől a vegánok üde arcbőrét, csodáltam karcsú alakjukat, amikor jött az elhatározás: vegán leszek!

Pontosabban valamilyen vegetáriánus, mert nem voltam tisztában a fogalmakkal. Úgy gondoltam, elegendő elhagyni a húst az ételekből, és sínen vagyok. Ez a részemről hatalmas lemondás volt, mert amúgy imádom a húsételeket, de biztos voltam benne, hogy játszi könnyedséggel elkészítem majd a karácsonyi töltött káposztát alternatív alapanyagokból. A család gyanakodva figyelte a legújabb hülyeségemet, és Úr és Parancsolómon kívül nem találtam szövetségest az ügyben. Szerintem ő is leginkább az éjszakák miatt döntött az együttműködés mellett, mert tisztában van sértődékeny természetemmel, és ugye a kanapén nem túl kényelmes aludni. 

A vegetáriánusoknak három fajtáját különböztetjük meg: ovo-lakto vegetáriánus, akik csak húst nem fogyasztanak, tojást, tejet igen, lakto-vegetáriánust, akik húst és tojást nem, de tejet igen, illetve a vegánokat, akik semmilyen állati eredetű táplálékot nem vesznek magukhoz, csak és kizárólag növényeket fogyasztanak. Ezt még lehetne fokozni, különös tekintettel az etikai vegánságra, de szerintem így érthető mindenki számára, ezért maradjunk ennél a verziónál.

A magam részéről a tojást, tejet nem kívántam elhagyni, így az egyes számú verziót választottam, és rögvest beléptem mindenféle csoportokba, hogy recepteket találjak, és én is lelkesen osszam az észt, hogy milyen jó vegánnak lenni. Nagyjából fél évig tartott a "tagságom", és ezen idő alatt megundorodtam a tejtől, a tojástól, az emberektől, és a rengeteg külsőmre, belsőmre tett negatív kritika miatt kvázi saját magamtól is. Teljesen a vegánság hatása alá kerültem, és egyáltalán nem pozitív értelemben! Konkrétan vérvegánok hálójába kerültem.

A vegetáriánusokról köztudott, hogy állatvédők. Ezzel nincs semmi baj, én is az vagyok, és tisztelek mindenkit, aki óvja maga körül az élővilágot. A gond ott kezdődik, amikor az állatbarátság átcsap embergyűlöletbe! És ezt most nem csupán a vegánokra értem, hanem alle zusammen az összes állatbarátra. 

Egészen elképesztő radikalizmussal találkoztam az oldalakon, a tagok ész nélkül oltották és osztották egymást, ha valaki (véleményük szerint) hülyeséget kérdezett. A kedvencem az volt, amikor egy hölgy rákérdezett, hogy szabad-e irtani a tetűt, tekintettel rá, hogy az is egy állat. Poénból kérdezte, mert nyilván neki is elege lett a durva és sokszor gyalázkodó hozzászólásokból, de néhányan azonnal ugrottak a témára, és hosszas etikai fejtegetés kezdődött az állatok jogairól. De volt olyan tag is, aki kétségbeesetten kért segítséget, mert a hétvégén túrázni akart menni a barátaival, és fél tőle, hogy összetapossa az erdőben a bogarakat. 

A legdurvábbnak mégis azt a gyűlöletet éreztem, ami néhány emberből a saját embertársai felé áradt. Én úgy gondolom, hogy egy VALÓDI VEGÁN tiszteli az életet, és nem csupán az állatokét, hanem mindenkiét. Nem táplál gyilkos indulatokat az embertársai iránt, akár vegánok, akár nem. Édesanyaként rendkívül sértőnek éreztem, hogy a gyerekeket sokszor fattyaknak titulálták, és volt olyan, aki kijelentette, hogy előbb elvágná egy csecsemő torkát, mint hogy ártson egy kutyának. Kizárt dolognak tartom, hogy ő például valódi vegán lett volna, annak ellenére, hogy általában nem esszük meg egymást, tehát táplálkozási szempontból az ember nem releváns az ügyben. De a veganizmust az ahimsza fogalmához kötik, ami az élőlények elleni erőszak elkerülését hirdeti, és az ember tudomásom szerint élőlény. Egy hölgy azt vágta a fejemhez, hogy azért szereti jobban a macskákat, mint a gyerekeket, mert a csecsemőket nem vagdalják a kukákba az emberek. Még szerencse, nem tudom, hogy a macskák mennyivel lennének előbbre, ha kidobálnánk a saját utódainkat is! 

Több helyen olvastam véleményeket a vegánokról, és az az általános vélekedés róluk, hogy az a vegán, aki öt perccel a bemutatkozás után kijelenti, hogy nem fogyaszt húst. És ez nagyon nagy baj! Itt ugyanis nem csak egy táplálkozási hóbortról van szó, a valódi vegánok az állatok ipari méretű kizsákmányolása ellen (is) küzdenek. Most lehetne legyinteni, hogy hova a hiszti, de ha belegondolunk, hogy például a boltban vásárolt csirke milyen utat jár be a tojás és a tányérra kerülése között, már nem is annyira hülyeség a dolog. A rengeteg hormontartalmú, növekedést serkentő szer beépül az emberi szervezetbe, és csak a jó ég tudja, milyen elváltozásokat okoz.

Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a teljesen csak növényi alapú táplálkozás nem való mindenki számára, nem minden szervezet viseli el a váltást. Az enyém sem tette, és a kis kalandomnak hosszas és ijesztő orvosi kezelés lett a vége, annak ellenére, hogy beszedtem az ajánlott bogyócskákat, és liter szám ittam a vasat. 

A vegánság nem trend, nem múló szeszély, a vegánság életforma! Nem írja elő a gyűlölködést, nem helyezi előbbre egy állat érdekét az emberénél! Azok a vérvegánok, akik habzó szájjal gyűlölködnek húsevő embertársaik iránt, gyilkosnak, dögevőnek titulálják őket, ellenszenvessé és nevetségessé teszik az egész mozgalmat.  

Ne legyetek vérvegánok, mert kicsesztek a többiekkel!

Remy

/a fotók illusztrációk, a Pixabayről származnak/