Reggel olvasgattam a CNN híreit, és hirtelen nagy késztetést éreztem rá, hogy beszerezzek egy fegyvert, amivel megvédhetem a családom és magam életét. Ne legyünk kicsinyesek, mindjárt egy 44-es Magnum beszerzését tűztem ki célul, mert jól néz ki, és állítólag nagyot durran.

Tervem természetesen hamvába holt, mert ma Magyarországon közönséges földi halandónak fegyvertartási engedélyt szerezni gyakorlatilag lehetetlen. Ha valaki mégis a fejébe venné, hogy legálisan lövöldözni akar, annak célszerű belépni valamelyik FT sportegyesületbe, és végigvinni az előírt procedúrát, melynek szabályairól az érdeklődők a www.fieldtarget.hu-n részletesebben olvashatnak. A hírek szerint az engedélyek kiadását a BM tovább szigorítaná, ami a világban zajló eseményeket figyelembe véve nálam némi értetlenséget okozott.

De vajon van-e tényleges értelme a szabad, vagy majdnem szabad fegyvertartásnak? 

Amerikában gyakorlatilag bárhol hozzá lehet jutni a fegyverekhez, akár legálisan, üzletben vásárolva, akár bolhapiacokon. A fegyvertartás szigorítását az elnöksége alatt Barack Obama szorgalmazta, ami az átlag amerikai polgárok java részénél hatalmas felháborodást okozott, mert a cowboyok földjén szinte minden család birtokol, vagy birtokolt fegyvert. 

A szigorítás nem volt alaptalan, mert az USA-ban több tömeggyilkosság történt, mint bármelyik másik, nem háborús övezetbe tartozó országban a világon. Példaként néhány eset: 2007-ben 37 embert öltek meg a Virginia Tech-mészárlásban, 2012-ben Adam Lanza a saját édesanyja meggyilkolása után 26 embert mészárolt le a Newtown-beli Sandy Hook Általános Iskolában, 2016-ban Orlandoban az amerikai történelem legbrutálisabb tömeggyilkosságában 49 embert halt meg. Paradox módon míg a politikai elit a fegyvertartás szigorításáról vitázott, a gyilkosságok hatására ugrásszerűen megnőtt a lakosság körében a fegyverek iránti kereslet. 

2007-ben a világ polgári fegyvergyűjteményét 650 millióra becsülték, míg egy 2009-es NIJ jelentés szerint az Egyesült Államokban a civil lakosság mintegy 350 millió lőfegyvert birtokolt. Ezek a számok azóta vélhetően jócskán emelkedtek, mert a fegyverbiznisz nem állt meg. A kézi lőfegyver-felmérés szerint a polgári tulajdonban lévő lőfegyverek számát számos tényező, például az illegális kereskedelem és a globális konfliktusok miatt nem lehet pontosan meghatározni. 

A 2010-es statisztikák alapján az USA-ban száz emberből 89 rendelkezett lőfegyverrel, míg például a háborús konfliktusoktól sújtott Irakban százból "csupán" 34 ember birtokolt fegyvert. A magasabb jövedelmű országokban, az egymillió főt alapul vevő statisztika szerint a lőfegyverekkel elkövetett véletlen emberölés, öngyilkosság/gyilkosság tekintetében az USA élen jár, a maga 66/36 arányával, míg Magyarország a hatodik a listán, 8/1 aránnyal.

Különös módon azokban az országokban, ahol nem fegyverzik fel rutinszerűen a rendőri szerveket, alacsonyabb a lőfegyverekkel elkövetett bűnesetek száma. A déli csendes-óceáni szigetek háromnegyede nem ad fegyvert a tisztjeinek.

Habár a statisztikai adatok nem maiak, mégis elgondolkodtató, hogy ha egy ennyire fejlett országban, mint az USA, ilyen magától értetődően húzzák meg a ravaszt, és ennyire sok a lőfegyverrel elkövetett gyilkosság, mi történne, ha nálunk is könnyedén lehetne fegyverhez jutni? Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a nagy számok törvénye alapján az Egyesült Államokban jóval több a száz főre eső elmebetegek száma, mint nálunk, de azért... 

Asszem', maradok a csúzlinál. 

/a bejegyzés a (edition.cnn.com/2017/07/19/world/us-world-crime-police-shooting-statistics/index.html) alapján készült/

Remy

/valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik/