Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu/atom
blfr2@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://remydalmore.blog.hu/2020/11/22/eszbomlok_tenyleg_itt_tartunk
Észbomlók - tényleg itt tartunk?
2020-11-22T11:30:01+01:00
2020-11-22T11:30:01+01:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p><a href="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/abstract-1239043_1920.jpg" target="_blank" class="" rel="noopener noreferrer"></a>Sziasztok!</p>
<p>Saját gondolatokkal fűszerezett kultúr percek következnek.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/nerve-cell-2213009_1920.jpg" alt="nerve-cell-2213009_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A magam részéről nagyon ritkán tévézek, de mióta belenéztem az Észbontók című műsorba, egyre inkább úgy érzem, hogy a könyveknek leáldozott. Az unalomig ismert, és mégis fehér foltnak számító Covid járvány odavágott a könyvpiacnak, a könyvesboltok és úgy általában a kulturális szféra reménytelen helyzetbe kerültek. A kiadókat csak azért nem írom, mert az on-line vásárlás lehetősége még nyújt némi reményt, hogy kitartanak a járvány lecsengéséig.</p>
<p>Egyszerűen félelmetes a fiatalok nagy részének a tájékozatlansága! Nemcsak a műsor miatt írom ezt, a mindennapokban is azt látom, hogy lebegnek a semmiben.</p>
<p>Nulla teljesítményű embereket tekintenek példaképnek, sokszor a törvénytelenség határát súroló poénokat utánoznak. Régen a tévé volt a mumus, a pszichológusok szorgalmasan kongatták a vészharangokat Vágó István és Vitray Tamás műveltségi vetélkedőinek idejében. Aztán jött a számítógép, ami rögvest ki lett kiáltva pokolbéli ördögnek, és láss csodát: tavaly érkezett az on-line oktatás. Aki szülői felelősségének teljes tudatában nem engedte a gyerekének a laptop vagy a kütyük használatát, bizony vakarózott rendesen, mikor egy hétvégéje volt megszervezni mindent.</p>
<p>Nem foghatjuk csak a járványra a jelenlegi helyzetet, minimum a magyar abc-t illene tudnia egy 18-20 év körüli fiatalnak! Mert az, hogy Búvár Kund a Barátság kőolajvezetéket fúrta meg, aminek a neve amúgy tök irodalmiasan cseng, talán sokakban kelt kósza emlékeket. Bár remélem, hogy nem, mert ez a feladvány annyi sebből vérzett... </p>
<p>Persze, értem én, hogy speciális szempontok szerint válogatják össze az ilyen műsorokba a versenyzőket, néha ránézésre is meg lehet állapítani, hogy a fulladásveszély miatt óvatosan kell enni a popcornt tévézés közben. De döbbenetes, hogy a fiatalok fejből fújják a Tik Tok- és instasztárok neveit, miközben alapvető dolgokkal nincsenek tisztában. És ez nem az ő hibájuk! </p>
<p>Teljesen mindegy, hogy könyv, tévé, rádió vagy internet áll a rendelkezésünkre, maximum a felelősséget toljuk le magunkról, amikor megkövezünk vagy ördögtől valónak bélyegzünk egy lehetőséget, amit azért hoztak létre, hogy segítsen, szélesítse a látókörünket vagy tanulhassunk belőle, tőle, rajta, általa... És itt még csak véletlenül sem arra gondoltam, hogy tegyél a szádba tíz mentost, majd igyál rá egy kis kólát!</p>
<p>Hol vannak a pozitív példaképek, akiket érdemes lenne utánozni? Például Győzike, amint egy könyvvel a kezében éppen méltatja az adott művet. Sok roma gyereknek ő a példaképe, híres, sikeres ember! Vagy hol van Shorbert Lara, amint épp a National Geographic egyik műsoráról, vagy valamelyik kortárs író művéről lelkendezik? Hol vannak a médiasztárok, aki azt sem tudják, mivel kerüljenek be a médiába? Hol van a felelősségérzetük a híres embereknek, miért nem próbálkoznak olyasmit átadni a gyerekeknek, követőknek, rajongóknak, ami érték? Nem érzik, mennyivel pozitívabb lenne a róluk kialakult kép, ha kicsit fejlettebb értelmi színvonalat prezentálnának?</p>
<p>Arra jutottam, hogy az Észbontók című műsor egyrészt sírnivalóan elszomorító, másrészt fullasztóan vicces, mégis, titokban nagyon is értéket közvetít. Mert legalább azt megtudja belőle a néző, hogy Búvár Kund a német császári hajókat fúrta meg, hogy a félmaraton 21 km és hogy a dudások ketten vannak a csárdában. Sokra nem megyünk vele, de hátha... </p>
<p>Hátha pont ennek a műsornak a nézése közben tör rá sokakra a tudásszomj! </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/prague-980732_1920.jpg" alt="prague-980732_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik.</p>
<p> <em>Remy</em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2020%2F11%2F22%2Feszbomlok_tenyleg_itt_tartunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2020%2F11%2F22%2Feszbomlok_tenyleg_itt_tartunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2020%2F11%2F22%2Feszbomlok_tenyleg_itt_tartunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Észbomlók - tényleg itt tartunk?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2020/11/22/eszbomlok_tenyleg_itt_tartunk#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/16294284" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/nerve-cell-2213009_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2019/03/09/zuros_irodalom
Zűrös irodalom
2019-03-09T22:52:33+01:00
2019-03-09T22:52:33+01:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<h3 style="text-align: center;">Kedves Olvasók és Könyvmolyok! </h3>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/zuros_romanc.JPG" alt="zuros_romanc.JPG" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" width="201" height="189" /></p>
<p>Mint bizonyára sokan tudjátok, a <strong>Delta Vision</strong> kiadó a fantasy és sci-fi irodalom mellett tette le a voksát, azonban most egy formabontó sorozatot készül útjára indítani, mely a <strong>Zűrös románc</strong> nevet kapta.</p>
<p>Fogadjátok szeretettel a sorozat első kötetét, mely történetesen az én művem, a címe: <a href="http://www.deltavision.hu/tuske-a-korom-alatt/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Tüske a köröm alatt avagy Zombi és a Mamaszaurusz</strong>.</a></p>
<p>Mint a sorozat neve is mutatja, romantikus regényekről van szó, azonban a kép kicsit árnyaltabb, a történeteink túlmutatnak a szokásos gyenge nő - erős férfi felálláson. A mi hősnőink nem zokognak a zsepijükbe arra várva, hogy megmentse őket a szöszi herceg, a csajok fehér ló helyett a volán mögé pattannak, és megoldják a gondjaikat. </p>
<p>A sorozat első kéziratát <a href="http://www.deltavision.hu/catalogsearch/result/?q=john+caldwell" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Nemes István </strong></a>szerkesztette, aki a mai kortárs fantasy irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Író, műfordító, szerkesztő, de munkássága nem csupán ennyiben merül ki, rengeteg - mára már ismertté vált - egykor kezdő írót indított el az irodalom rögös, intrikákkal kikövezett útján. Nem sorolom fel István műveit, mert napokig nyomoznom kellene, hogy mindet összeszedjem, nem beszélve az írói álneveiről, amik közül a két legismertebb a John Caldwell és a Jeffrey Stone. Nagyon büszke vagyok rá, hogy látott fantáziát a kéziratomban, és a szerkesztés során mindig pontosan tudta, hogy a <em>"kezdő író sokk"</em> éppen melyik fázisánál tartok. Ezúton is köszönöm szépen neki az önzetlen segítséget és a rám áldozott nem kevés idejét.</p>
<p>A borító <strong>Szendrei Tibor</strong> festőművész és illusztrátor munkája. Számomra fantasztikus volt látni, hogy a művész a kapott instrukciók alapján mennyire ráérzett a karakterekre és a regény hangulatára. Köszönöm szépen, hogy elvállalta a borítótervezést!</p>
<p><a href="http://www.deltavision.hu/tuske-a-korom-alatt/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/tuske_kep.JPG" alt="tuske_kep.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></a></p>
<p> </p>
<p>A könyv a témáját tekintve kicsit pikáns, kicsit felháborító, a vígjáték, a krimi és a romantika jegyeit igyekszik ötvözni. Ajánlom mindenkinek, de legfőképpen azoknak a kisgyermekes édesanyáknak, akiket próbára tesznek a gyermeknevelés viszontagságai.</p>
<p><span style="text-decoration: underline;">Beleolvasó:</span></p>
<p>"A szerelmünk valahol Afrikában kezdődött. Egy rakás kecskeszaron<br />hasalva néztem bele először Chad gyönyörű, kék szemébe,<br />és a halál árnyékában arra gondoltam, hogy ezért a szempárért<br />bármit feladnék. Én hülye, később fel is adtam.<br />És most itt tartunk…<br />A körmömmel kocogtatom a kávéscsészét, meztelen talpam<br />az asztal alatt követi a harci induló ütemét. Chad némán falatozik,<br />közben a napilapot böngészi, néha félretolja a szemébe<br />lógó, szőke tincset. Bár nemrég szállt ki az ágyból, mégis halványan<br />érzem, vagy inkább sejtem a bőréből áradó enyhén<br />mentás-citrusos illatot. Tőlem kapta ajándékba a Versace Erost,<br />de állítása szerint csak különleges alkalmakra használja. Az<br />újságolvasás különleges?<br />– Reggel felhívott a húgom – töröm meg a csendet.<br />– Ühüm – dünnyögi valahonnan a sportrovat és a gazdasági<br />hírek környékéről.<br />– Kicsit összekaptunk. Tudod, mit mondott? Hogy azt a keveset,<br />ami még hátravan az életemből, kötelező a családról való<br />gondoskodásnak szentelnem, mert már csak feleség és csak<br />anya vagyok. Hallod? „Csak”!<br />– Aha.<br />Újabb falat tojás landol a szájában, ráküld egy korty kávét,<br />közben lapoz.<br />– Felhívtad már a mamát? – váltok témát, hátha a kedves<br />édesanyja emlegetése rám tereli a figyelmét.<br />– Még nem – néz fel, ám csupán néhány másodpercig éghetek<br />tekintete kereszttüzében, a világhírek lenyúlják a csodás<br />pillantást.<br />– És... mi van a melóhelyen? – próbálok vonzóbb témát találni,<br />amivel megtörhetem végre a teljes érdektelenséget, ami az<br />uramat uralja.<br />– Semmi – feleli fel sem pillantva.<br />Semmi! Ez a szó maga a sumákság, és én azt gyűlölöm! A<br />semmi az a nincs, a nem létezik, vagy a nincs közöd hozzá!<br />Odébb tolom a kávéscsészét, az asztalon folytatom a kocogtatás,<br />alant a járólapon egyre hangosabban csattog a When Johnny<br />comes home marching.<br />– Beszélhetnél velük! Nem akarom, hogy a szüleid vigyázzanak<br />Jeremyre, amikor itthon vagy. Tele van vele a tököm,<br />hogy mindig meg kell hallgatnom, a fiam mennyit hízott két<br />nap alatt, miket csinál már, mire tanították meg. Ők, tehát nem<br />én. Meg hogy a gyerekem szemmel láthatóan nem a megfelelő<br />ütemben fejlődik, hiszen az akárkicsodácska már ezt és azt is<br />tudja.<br />Hangosan felnevet, a vicc rovatnál jár. Rajtakapottan felpislant,<br />próbál értelmesen nézni. Egyre jobban viszket a tenyerem,<br />de egyelőre a verbalitás nyújtotta lehetőségeket használom.<br />– Örülök, hogy szerinted ez vicces. Csak én ilyenkor szar<br />anyának érzem magam. Múltkor is rohantam a gyerekkel az<br />orvoshoz, hogy nézze meg, miért van így lemaradva, más gyereke<br />miért sokkal ügyesebb, okosabb, erősebb. A doki meg azt<br />javasolta, hogy menjek inkább én szakemberhez, mert szemmel<br />láthatóan gond van a fejemmel.<br />– Akkor ne vidd többet orvoshoz! – vonja meg könnyedén a<br />vállát, majd visszabukik az újságba, ha jól látom, a Nap Lánya<br />sonkáit elemzi.<br />– Elegem van belőle, hogy mindenki tojik a fejemre! – fortyanok<br />fel, a tenyerem nagyot csattan az asztalon. – Anyámék<br />folyton azzal dicsekednek az ismerőseiknek, hogy mennyire<br />erős vagyok, amiért mindent egyedül intézek. Ezt honnan veszik?<br />Csak ünnepekkor nyitják rám az ajtót, és akkor sem én<br />vagyok a középpont, mert egymást marják. Téged sem érdekellek,<br />nem segítesz semmiben!<br />– Figyelj, kicsim! – emeli fel a fejét az újságból, közben<br />olyan gyengéd pillantást vet rám, amilyet az elnéző nagyi szokott<br />a fogyatékos unokájára. – Menj, engedj fürdővizet, addig<br />én elmosogatok. Aztán jövök, és a kádban mindent elmesélsz,<br />rendben?<br />Behajtja az újságot, feláll, odalép a mosogatóhoz, beteszi a<br />tányért, rányitja a vizet.<br />Sóhajtva bólintok. Semmi kedvem játszani a hülye picsát, de<br />már három hete tervezem ezt a beszélgetést. Chad akkor jött<br />haza két teljes napra, és akkor láttam utoljára pucér, felnőtt<br />férfit. Leszámítva azokat, akiket a pornócsatornán sasoltam.<br />Oké, beszélgetés elhalasztva, hiszen csak a lelkem fáj.<br />A fürdőajtóból visszanézek. Chad a mosogató szélének támaszkodik,<br />testén kötegekben állnak az izmok, keskeny csípőjéről<br />csaknem leesik a fekete pizsamanadrág. Mosolyog, az<br />arcán apró gödröcskék, kék szemével biztatóan hunyorít. Behúzom<br />magam mögött az ajtót, majd megdermedve fülelek. A<br />vízcsobogáson keresztül is hallani, ahogy lapozza az újságot.<br />Berántom az ajtót, nagyot csattan. Vizet engedek a kádba,<br />összekotrom a derekamat verdeső, sötét hajzuhatagom, lazán<br />feltűzöm a fejemre. Nem akarom, hogy vizes legyen, mert Chad<br />szereti markolászni, meg néha rángatni is. Utóbbit annyira nem<br />díjazom, de van az a helyzet, amikor elnézem neki. Tollászkodás<br />közben összeszedem a gondolataimat, egy csomó mindenről<br />beszélni akarok vele.<br />Soha nem kaptam semmit ingyen, keményen megdolgoztam<br />a sikereimért, amiket aztán könnyed mozdulattal dobtam kukába<br />a fiam kedvéért. Évekig harcoltam az előítéletek ellen, csak<br />azért, mert nő vagyok, szó szerint vért izzadtam, mire befogadtak<br />a katonatársaim. Utólag visszagondolva talán pont Chad<br />volt a legbizalmatlanabb, neki akartam a legjobban bebizonyítani,<br />hogy van helyem a fókák között. A sors fintora, hogy végül<br />ő beszélt rá a kilépésre. Mondjuk, sok választásom nem<br />volt, kismamáknak semmi keresnivalójuk a haditengerészet<br />különleges alakulatában.<br />Álompasi, álomesküvő, kilenchónapnyi eufória, könyvtárnyi<br />gyermekpszichológia, aztán… Talán a légüres tér a legmegfelelőbb<br />kifejezése annak az állapotnak, amibe Jeremy születése<br />után kerültem. Chad néha megjelenik, általában két-három napra,<br />amiből egyet mindig átalszik, majd újra hetekre eltűnik.<br />Dolgozik, hogy mi boldogok és gondtalanok lehessünk. Egy<br />feleség, aki boldog egyedül, és egy kétéves gyerek, akinek nem<br />hiányzik az apja.<br />Ez zavar a legjobban, Jeremynek szüksége van egy férfira,<br />aki megtanítja neki a fiús dolgokat. Mi lesz így belőle? Múltkor<br />a rúzsommal játszott, és egyszer rajtakaptam, ahogy belebújik a<br />körömcipőmbe. Már egy ideje érzem, hogy le kellene ülnünk<br />Chaddel átbeszélni a dolgainkat. Muszáj lépnem, a fiam érdekében!<br />Egyre türelmetlenebbül heverészek az illatos vízben, de az<br />uram csak nem akar bejönni, hogy kiönthessem neki a lelkem.<br />Oké, elegem van, kimegyek, széttépem azt a rohadt újságot,<br />és a fecniket lenyomom a torkán!<br />Harcra készen pattanok ki a kádból, persze, megcsúszok, a<br />lendülettől csaknem lespárgázok. A laza kontyom kibomlik,<br />úgy nézhetek ki, mint a Hófehérke gonosz boszorkánya, de már<br />nem érdekel, a férjem nem érdemli meg, hogy szép legyek neki!<br />Magam elé kapom az első kezem ügyébe akadó törölközőt, épp<br />a legkisebbet, és kirongyolok az ajtón.<br />Kis híján legázolom a nappali közepén ácsorgó idegent, a<br />magas, forradásos arcú, komor tekintetű férfit, aki egy másodperc<br />alatt átmegy döbbent tinibe. Ijedten hátralép, fülig vörösödve<br />néz végig rajtam.<br />– Helló! – mosolyodok el zavartan, miközben magam sem<br />értem, hogy menekülés helyett miért próbálok kommunikálni<br />vele.<br />– Üdv… özlöm! – dadogja a pasi, majd tétova mozdulattal<br />felém nyújtja a kezét. – Thomas White hadnagy. Ön pedig,<br />gondolom, Bree, ugye? Chad már sokat mesélt magáról.<br />A hangszálaim kicsit összegabalyodtak, így csupán bólintok,<br />majd elképedve nézek a szobából elősiető férjemre. Talpig feketébe<br />öltözve, megtömött útitáskával lép oda hozzám.<br />– Figyelj, Bree! – Nem néz a szemembe, valahová a járólapra<br />mered, kezét a vállamra teszi. Három hete ez az első alkalom,<br />hogy a testemhez ér, leszámítva az esti gyors csókot, amit kómába<br />zuhanása előtt nyomott a számra. – Mennem kell. Bevetés<br />lesz.<br />– Mi? De hát tegnap este jöttél haza! Mi történt?<br />– Semmi.<br />– Chad, ne csináld ezt velem! Mi az a semmi?<br />– Sajnálom, de nem beszélhetek. Te is tudod, hogy működik<br />ez.<br />Tényleg tudom, hiszen egykoron én is részese voltam a<br />semminek.<br />– Indulnunk kell – kocogtatja meg az óráját a forradásos képű<br />fazon; erős a gyanúm, hogy Chadet akarja kimenteni a kínos<br />helyzetből.<br />Tátogva próbálok valami értelmeset nyögni, de nem jön ki<br />hang a számon. Chad gyors csókot lehel az ajkamra, majd feltépi<br />az ajtót. Harminc másodperc múlva mindössze a lábam alatt<br />gyülekező víztócsa és egy földre hullott törölköző a társaságom.<br />Újra egyedül vagyok. Mint mindig."<br /><br /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/dv.JPG" alt="dv.JPG" class="imgnotext" /></p>
<p> A kötet fent a könyv címére, vagy a borítóképre kattintva megrendelhető a <a href="http://www.deltavision.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Delta Vision</a> kiadó honlapján.</p>
<p><em>Remy</em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2019%2F03%2F09%2Fzuros_irodalom%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2019%2F03%2F09%2Fzuros_irodalom%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2019%2F03%2F09%2Fzuros_irodalom%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Zűrös irodalom"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2019/03/09/zuros_irodalom#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/14502484" border="0" /></a><br /></p>
http://www.deltavision.hu/tuske-a-korom-alatt/
0
Zűrös románc - könyvajánló
Bree egy kétéves kisfiú anyukája. Sokszor érzi magát szobanövénynek, akinek sok haszna nincs, de legalább szép. Egy napon megunja a társas magányt, elhagyja kiküldetésen lévő katona férjét, hogy hatszáz kilométerrel távolabb új életet kezdjen. Aztán jól meg is bánja, mert Los Angelesben a pankrátorok néha dadognak, a zombik csokit esznek és pirománok, a gyönyörű gengszterek pedig simán lenyúlják a már majdnem ex-férjeket.
https://remydalmore.blog.hu/media/image/borito_kesz.JPG
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/zuros_romanc.JPG
https://remydalmore.blog.hu/2018/11/01/barna_tibor_harom_nap
Barna Tibor - Három nap
2018-11-01T08:51:30+01:00
2018-11-01T08:51:30+01:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<h3><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/glass-19177_1920.jpg" alt="glass-19177_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></h3>
<h3></h3>
<p> </p>
<p><span style="color: #000000;">Még egy kör, hogy végre lásson,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Amitől te ájulsz, én már alig látom.</span></p>
<p><span style="color: #000000;">A csoda csak három nap, míg élsz,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">S hogy öröm volna, részeg álmot regélsz.</span></p>
<p><span style="color: #000000;"> </span></p>
<p><span style="color: #000000;">Hogy öröm lennék, én? Kétlem.</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Keveset hoztam, még többet vittem.</span></p>
<p><span style="color: #000000;">De gondolok, akarok és még levegőre futja,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Megunom-e? Csak a jó Isten tudja.</span></p>
<p><span style="color: #000000;"> </span></p>
<p><span style="color: #000000;">Mert teszem s nyelem, elveszem,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Néha még a hitem is elvesztem.</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Elvesztem? Dehogy! Látom s féltem,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">S ha érted, majd újból kiáltasz értem.</span></p>
<p><span style="color: #000000;"> </span></p>
<p><span style="color: #000000;">De addig, addig csak a három nap, mi tart,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Hogy elmédbe borul s az áldott csoda mar.</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Nem érted? Igazából talán én sem,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">De hogy ne feledjem, papírba vésem.</span></p>
<p><span style="color: #000000;"> </span></p>
<p><span style="color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/reflection-3332152_1920.jpg" alt="reflection-3332152_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span style="color: #000000;"> </span></p>
<p><span style="color: #000000;">Hisz a hát fáj, s rogyadozik már az álom,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Én sem indulok, hogy a világot megváltom.</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Csak úszni, lebegni egy gondolatnyi bajban,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Legyen csendes a hangod, magamat én is halljam.</span></p>
<p><span style="color: #000000;"> </span></p>
<p><span style="color: #000000;"> Firkálok csak, táncolok szavaim dermedt jegén,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">S nem keresek mást, mindig csak néma reményt.</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Hitbe temetett oltárra szegem fejem újra,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">S ha kába vagyok, már akkor sem gondolok a múltra.</span></p>
<p><span style="color: #000000;"> </span></p>
<p><span style="color: #000000;">Ölelnék, hogy megértsék, de nem ma, nem most,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Hisz az élet vidám, vagy nem. De felpofoz.</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Akkorát ad, hogy gránit adja párját,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">S mire észbe kapsz, talán már meg is bánnád.</span></p>
<p><span style="color: #000000;"> </span></p>
<p><span style="color: #000000;">Megbánnád, hogy tévedtél egyszer és újra,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Szappannal mosnád bűneid, de nem múlik soha.</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Álszent szépség álnok becsülettel vajúdik,</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Nézz csak körül, az ember így haldoklik.</span></p>
<p><span style="color: #000000;"> </span></p>
<p><span style="color: #000000;">(2012)</span></p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/desert-279862_1920.jpg" alt="desert-279862_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>/<em>Valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik/</em></p>
<p> </p>
<p><em>Remy</em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2018%2F11%2F01%2Fbarna_tibor_harom_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2018%2F11%2F01%2Fbarna_tibor_harom_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2018%2F11%2F01%2Fbarna_tibor_harom_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Barna Tibor - Három nap"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2018/11/01/barna_tibor_harom_nap#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/14336517" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/glass-19177_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/09/16/mas_vilag_dogolj_meg_kedvesem_reszlet
MÁS világ - Dögölj meg, kedvesem! - Kezdetek
2017-09-16T08:59:24+02:00
2017-09-16T08:59:24+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<div class="frame">
<h1 align="center"><i></i>Remy Dalmore </h1>
<h1 align="center"><i></i></h1>
<h2 align="center"><i></i>MÁS világ - Dögölj meg kedvesem!</h2>
<h2 align="center"><tt></tt>/részlet/</h2>
<h3 align="center"><b></b></h3>
<h3 align="center"><b></b></h3>
<h2 align="center"><b></b><strong><b>Kezdetek</b></strong></h2>
<p> </p>
<p><strong><b><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/kung-fu-1843304_1920.jpg" alt="kung-fu-1843304_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="278" height="417" /></b></strong></p>
<h1 align="center"><b> </b></h1>
<tt></tt>
<p><strong><tt></tt>Lee papa már nem akart gyereket. Egyet sem. Miután kétéves fiáról kiderült, hogy leukémiás, kétségbeesetten próbált gyógymódot találni a betegségre. A modern orvostudomány vívmányait a szüleitől tanult kínai praktikákkal ötvözte, ám a gyerek egyre rosszabbul lett. </strong></p>
<p><strong>Egy éven keresztül tehetetlenül figyelte, ahogy elsorvad élete értelme. Lee mamával a temetésről tartottak hazafelé, amikor egy pöttöm néger fiú melléjük szegődött, majd egy váratlan mozdulattal ellopta az apjától örökölt zsebóráját. Hiába kapkodott a kis zsivány után, az eltűnt a kikötői konténerek között. Aznap két veszteség érte. Oda lett a múltja, az egyetlen tárgy, ami az őseihez kötötte, és oda lett a jövője, az egyetlen gyermeke.</strong></p>
<p><strong>Hetekkel később egy dohány-dílerrel üldögélt az óceán egyik part menti kocsmájában. Éppen ütős bizniszt próbált összehozni, amikor újra meglátta a rongyos fiúcskát. Egy rendőr karjaiban vergődött, ugyanaz a ruha volt rajta, mint az előző találkozásukkor. A zsaru káromkodva szorongatta a csípő, rúgó, üvöltő gyereket, aki apró méretei ellenére, szokatlan vehemenciával igyekezett szabadulni. Lee papa odalépett, és gyorsan elhadarta, hogy a fiú tőle is lopott.</strong></p>
<p><strong>- Ez egy pokolfajzat! - dühöngött az idősödő, ősz hajú zsaru. - Már vagy tízszer visszavitték az árvaházba, de folyton megszökik. Te, megállj! Az anyád...</strong></p>
<p><strong>A kocsihoz vonszolta tiltakozó prédáját, társa segítségével benyomták az autóba, majd elhajtottak. </strong></p>
<p><strong>Lee papa, aki ekkor még nem volt papa korú, másnap elment a rendőrségre feljelentést tenni, ahol közölték vele, hogy halvány reménysugár sincs a kincse visszaszerzésére. Hacsak a gyerek nem emlékszik rá, hová tette az órát. Némi ingyen cigaretta árán megtudta az árvaház címét, és mindenre elszántan felkereste a rideg, apácák által irányított épületet. Az összes rendelkezésére álló eszközt bevetette, hogy bejuthasson. Végül fáradozását siker koronázta, ott állt előtte megszeppenve a hatalmas szemű, apró ember.</strong></p>
<p><strong>- Emlékszel rám?</strong></p>
<p><strong>A kisfiú megrázta göndör fürtökkel övezett fejét.</strong></p>
<p><strong>- Elvettél tőlem valamit, ami nekem nagyon fontos. Az az óra az apámé volt, vissza akarom kapni! Hová tetted?</strong></p>
<p><strong>A gyerek néhány másodpercig a padlóra meredt, majd felnézett, és mélyen a vágott szemekbe fúrta tekintetét. - Mennyit ér az meg neked?</strong></p>
<p><strong>- Timothy! - dörrent rá a fiúra az addig némán ácsorgó, zord arcú apáca. - Nem szégyelled magadat? Elnézést kérek, ez a gyerek reménytelen! Valószínűleg rablógyilkos lesz belőle, ha felnő. Ha felnő!</strong></p>
<p><strong>Az utolsó két szót Timohtynak célozta, aki a fenyegető szavak hatására még apróbbra húzta össze magát. Lee papa onnantól egy szót sem tudott kihúzni belőle, így dolgavégezetlenül távozott. Otthon dühöngve mesélte el a feleségének, hogy járt, majd vacsora közben váratlanul odafordult gyanútlan asszonyához.</strong></p>
<p><strong>- Mi lenne, ha elhoznánk?</strong></p>
<p><strong>- Honnan? Kicsodát? - kérdezett vissza Lee mama értetlenül.</strong></p>
<p><strong>- Hát a gyereket! Az intézetből.</strong></p>
<p><strong>- Megőrültél? Egy gengszterfiókát akarsz idehozni? - fortyant fel az asszony. - Azután éjszaka elvagdalja a torkunkat! Szó sem lehet róla!</strong></p>
<p><strong>- Hát jól van, csak órám miatt kérdeztem – vonta meg a vállát Lee papa, és visszatemetkezett a tányérjába.</strong></p>
<p><strong>A következő napokban viszont már nem az órán járt az esze, hanem a kisfiú nagy, ravasz szemein gondolkodott. „Azért életrevaló kölyök, egy kis neveléssel...” </strong></p>
<p><strong>Lee mama a mély gyászon keresztül is érzékelte, hogy mindig tettre kész, jókedvű férje megváltozott, magába zárkózott, és ez egyre jobban aggasztotta. A fiát már elveszítette, a párját nem akarta, ezért egyik este nekiszegezte a kérdést.</strong></p>
<p><strong>- És hogy gondoltad?</strong></p>
<p><strong>- Micsodát? - fordult oda Lee papa, kizökkenve az addigi gondolatmenetéből.</strong></p>
<p><strong>- Hát a gyereket. Elhozzuk, és utána? Mit csinálunk vele?</strong></p>
<p><strong>- Nem tudom – kapott a szón a férfi. - Egy darabig tartjuk, aztán ha menni akar... Akkor úgyis mindegy!</strong></p>
<p><strong>Másnap a nyakukba vették a várost. Lee papa mozgósította kissé sem törvénytisztelő kapcsolatait, és Timothy rövid idő múlva az új otthonának számító sziget famólójáról dobálta a vízbe a kavicsokat. Hamar birtokba vette a Lee házaspár tulajdonában lévő, tizenhat szobás kis hotelt, ami az óceán part közeli vizeiből kiágaskodó sziklaszirtre épült.</strong></p>
<p><strong>Az ingatlant Lee papa kapta ajándékba egy hálás ügyfelétől, miután az épület előző gazdája homályos körülmények között eltűnt. A jótevő hajói ezek után rendszeresen kikötöttek a szigeten, ami a parti-őrségnek rendkívül gyanús volt, ám a számtalan razzia ellenére sem találtak soha, semmilyen törvénybeütközőt. Lee papa nem örült neki, hogy otthona az érdeklődés középpontjába került, és nagyon megkönnyebbült, amikor a hálás ügyfél váratlanul elhalálozott. A hotel vendégköre távolabbi vidékekről érkező dohány- és alkoholcsempészekből állt, de a kuncsaftok között megfordultak körözött gyilkosok, stricik, csalók is. Néhány örömlány is sokáig törzsvendégnek számított, ám Timothy beköltözése után Lee mama kitiltotta a prostitúciót az épületből.</strong></p>
<p><strong>Lee papa életkedve visszatért. Egy este a néger kisfiú szégyenlős fintorral állt meg a fotelben terpeszkedő nevelőapja előtt. Kitárta apró tenyerét, és a férfi boldogan nézte az enyhén maszatos mancsban lapuló zsebórát.</strong></p>
<p><strong>- Tessék! Visszaadom – mondta Timothy a földre meredve.</strong></p>
<p><strong>- Na, jól van! - bólintott elégedetten a férfi. - De ilyet nem szabad ám csinálni! Lopni nem szabad!</strong></p>
<p><strong>- Te is mindig lopsz – vágott vissza a gyerek, aki néhány hét alatt tisztába jött a házszabályokkal.</strong></p>
<p><strong>- Jó, de én úgy csinálom, hogy ne kapjanak el!</strong></p>
<p><strong>- Akkor nem szabad úgy lopni, hogy elkapjanak? - kérdezte kíváncsian Timothy.</strong></p>
<p><strong>- Ja, valami ilyesmi – egyezett bele nagylelkűen Lee papa. - Ha már gazember vagy, csináld jól!</strong></p>
<p><strong>De valamit Lee papa is rosszul csinált, aminek következtében félholtra verte néhány „üzlettársa”, és ez az esemény különös hatással lett a beszélőkéjére. Onnantól csak kínaiul volt hajlandó megszólalni, és igyekezett kerülni a várost.</strong></p>
<p><strong>Timothy alkalmazkodott az új család új szokásához, fiatal agya szívta magába a tudást, és hamar megtanulta az apja nyelvét. Ebben segítségére volt, hogy a vendégek előtt a Lee házaspár tagjai biztonsági okokból kizárólag az anyanyelvükön beszéltek egymással, és néha Lee mama kínaiul förmedt a fiúra, ha valami disznóságot csinált.</strong></p>
<p><strong>Már egy éve éltek összetartó kis családként hármasban, amikor üzletemberek foglalták le a hotelt, és egy jól sikerült biznisz tiszteletére hatalmas bulit csaptak. Lee mama másnap gondosan átkutatta a szobákat az ottfelejtett értékek után. A vendégek aznap éjjel különösen hanyagok voltak, mert az egyikük egy komplett gyereket hagyott az ágya melletti szemetesben. Az asszony először frászt kapott a nyivákoló kukától, majd kiemelte a pucér, színes-bőrű, formás babát, aki a váratlan mozdulatra jól-nevelten elhallgatott. A jólneveltségét később is megőrizte, és Lee mama hirtelen felindulásból elnevezte Danténak. A férjét röpke másfél óra alatt meggyőzte róla, hogy Timothynak testvér kell, és Lee papa dohogva indult meg asszonyával a városba, hogy újra felkeresse régi kapcsolatait.</strong></p>
<p><strong>Az immár négyfősre gyarapodott család békében és boldogságban élt két éven át, mígnem egy nap sötét felhők közeledtek az óceán felől. Már messziről látszott, hogy ez nem átlagos vihar lesz, hanem irgalmatlan égiháború. </strong><strong>Lee mama lezavarta a mólóhoz Timothyt, hogy ellenőrizze le, ki vannak-e kötve rendesen a csónakok. A kisfiú egy halkan vinnyogó, mocskos szemeteszsákot szorongatva tért vissza. Az asszony összerándult az undortól, amikor a gyerek belépett a konyhába, és a fehér kövön takaros tócsába gyűlt a zsákból szivárgó, véres víz. Biztos volt benne, hogy valaki így szabadult meg a macskáitól, és szó sem lehetett róla, hogy állatok kerüljenek a szigetre.</strong></p>
<p><strong>- Fúj! Dobd vissza!</strong></p>
<p><strong>- Anya, nem lehet! Nézd!</strong></p>
<p><strong>Óvatosan lefejtette a zacskót a mellkasához szorított, csöppnyi lényről, és a nő megpillantotta a világ legrondább emberi torzóját. Nem volt két kiló, koraszülött lehetett, a köldökzsinór hanyagul fityegett a kiálló bordacsontok alatt. Ufóra emlékeztető arca, eltorzult feje, lila bőre viszolygást keltett az asszonyban. Legszívesebben visszadobta volna a vízbe. Nagy nehezen legyűrte undorát, és elvette a csomagot a fiúcskától. Takaróba tekerte, majd az ura után sikoltott.</strong></p>
<p><strong>- Vidd innen! Vidd valamelyik kórházba!</strong></p>
<p><strong>Lee papa határozottan megrázta fejét, és miközben óvatosan hátrább lépett, nehogy meg kelljen fognia a rémálomszerű kis szerzetet, az óceán felé bökött. A hatalmas hullámok őrjöngve ostromolták a part menti sziklákat, a szél minden útjába eső tárgyat felborított. A Nap eltűnt az égről, és a gondatlanul nyitva felejtett ablakokon át síron túli hangokat produkálva csapódott be a légáramlat. A nőnek olyan érzése támadt, hogy az Istenek haragudtak meg rájuk, amiért Timothy kihalászta a vízből az újszülöttet.</strong></p>
<p><strong>Ez a rossz érzés még vagy két napig tartott, mialatt igyekezett elkerülni, hogy a szükségesnél többször a babához érjen. Timothy viszont éjjel-nappal a karjaiban tartotta apró, immár halványrózsaszín bőrű, nőnemű pártfogoltját, és egy világjáró tudós után elnevezte Cherrienek.</strong></p>
<p><strong>A vihar négy napon át tombolt, és ennyi idő elég is volt Lee mamának, hogy elfelejtse kezdeti viszolygását. A városba tartva újonnan támadt anyai ösztöneivel simogatta a női-ökölnyi kis fejet.</strong></p>
<p><strong>- Azért... két fiú után egy lány nem lenne rossz – mondta elmélázva.</strong></p>
<p><strong>- Nem! - vágta rá határozottan az ura.</strong></p>
<p><strong>- Fésülném a haját, varrnék neki kis, színes ruhácskákat...</strong></p>
<p><strong>- Nem! - vált egyre ijedtebbé Lee papa hangja. - Lenne, aki később segítsen a főzésben. Gondolj bele, mi lesz, ha megöregszünk! A fiúk azok csak fiúk, de egy lány... az másképp szeret! Az kedves, gondoskodó, odaadó a szüleivel.</strong></p>
<p><strong>- Nem tudunk több gyereket eltartani! – tiltakozott kétségbeesetten a férfi, mert sejtette, hogy mi lesz a társalgás vége.</strong></p>
<p><strong>- Hát ennek sok minden nem kell, nézz rá, mennyire nyamvadt!</strong></p>
<p><strong>A férfi félelme beigazolódott. A kis, néma csomag délután egy rakás habos-babos ruha kíséretében került vissza a szigetre, amit a reggel mély letargiába zuhant Timothy kitörő örömmel fogadott.</strong></p>
<p><strong>Néhány nap múlva az újdonsült családtag úgy döntött, hogy ideje megmutatni ki az úr a házban, és kieresztette a hangját. Onnantól kezdve Lee mama tizenöt éven át hetente legalább egyszer megbánta a döntését, de előfordult, hogy naponta többször is rátört a „hát én nem vagyok normális” érzés.</strong></p>
<p><strong>Cherrie nyolc hónaposan elindult, és többé meg sem állt. Útját tetemes mennyiségű drága törött porcelán, nagy értékű tönkretett műtárgyak kísérték. Ötéves koráig nem szólalt meg emberi nyelven. Tízéves korára vált írástudóvá, de addigra már néhányszor felgyújtotta a hotelt. Az iskolában naponta állt a szőnyeg szélén valamilyen csínytevés miatt, és az anyja heti rendszerességgel járt raportra az igazgatóhoz. Mindeközben nem volt szabad kiabálni vele, mert azonnal pánikrohamot kapott. Ilyenkor látványos fuldoklásba kezdett, elkékült, és haldokló módjára vergődött. A testvérei hamar megszokták ideggyengeségét, ezért inkább ütötték, mint szidták, de Lee mama néha nagyon nehezen uralkodott indulatain.</strong></p>
<p><strong>Lee papa igyekezett távol tartani magát az új családtagtól, és a lány már egészen kicsiként irigyen figyelte, ahogy Timothyt és Dantét verekedni tanította. Hogy energiáit levezesse, a babáin gyakorolta a rúgástechnikát. Ezt Lee mama nehezményezte, így végül Lee papa kénytelen-kelletlen bevonta a lánycsemetét is a bunyóba, és meglepődve tapasztalta, hogy a gyerek minden akadályt lazán vesz.</strong></p>
<p><strong>Mire Cherrie betöltötte a tizennegyedik évét, Timothy már a városban élt a menyasszonyával, Kathyvel, és annak fiával, Juliannel. Gyerekkori szerelem volt, a fiatalok még az iskolában ismerkedtek meg, és a fiú rossz szemmel nézte, hogy barátnője a testéből él. A számtalan szakítás és kibékülés során Timothy szintre észrevétlenül sodródott bele a prostitúció világába, és mire észbe kapott, már komoly konkurenciát jelentett Kathy futtatójának. Külön rossz pontnak számított, hogy rábeszélte a lányt, hagyjon fel a stricheléssel. A megtorlás kegyetlen volt, Kathyt egy nap halálra gázolva találták meg a rakparton. A halottkém szerint egy kamion ütötte el, vélhetően többször is átgázolt a testen, mert az a felismerhetetlenségig szétroncsolódott.</strong></p>
<p><strong>A temetés után Julian is beköltözött a szigetre. A gyerek apjáról nem voltak információik, de a fiúcska cseperedve egyre jobban hasonlított Timothyhoz, akit hamarosan tizenhét év börtönbüntetésre ítéltek Kathy egykori futtatójának meggyilkolásáért. Cherrie az ítélet hallatán összeroppant, és mindennap lelkiismeretesen felpofozta Juliant, hogy az jó nevelést kapjon.</strong></p>
<p><strong>A hotel fénykora időközben leáldozott, eltűntek a néhai üzlettársak, ismerősök, és pénz hiányában az épületet lassan kikezdte az enyészet.</strong></p>
<p><strong>Dante vezetői képességei már korán megmutatkoztak, a talpraesett fiú segédedzőként helyezkedett el egy sportklubban. Később előbbre lépett a ranglétrán, és ahogy Cherrie leérettségizett, beindította az apjuk által addigra profi bunyóssá képzett húga sportkarrierjét. A sors azonban egy nap úgy döntött, hogy megcsillantja humorérzékét, és Lee papa legnagyobb megdöbbenésére a felelősségteljes gazembereknek nevelt gyerekei a törvény karmaiba sodródtak</strong>...</p>
<p><em>/a kép illusztráció, a pixabayről származik/</em></p>
<p> <em>Remy</em></p>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F09%2F16%2Fmas_vilag_dogolj_meg_kedvesem_reszlet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F09%2F16%2Fmas_vilag_dogolj_meg_kedvesem_reszlet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F09%2F16%2Fmas_vilag_dogolj_meg_kedvesem_reszlet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=MÁS világ - Dögölj meg, kedvesem! - Kezdetek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/09/16/mas_vilag_dogolj_meg_kedvesem_reszlet#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12825024" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/kung-fu-1843304_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/09/03/mitol_no_a_no_706
Mitől NŐ a nő?
2017-09-03T10:32:37+02:00
2017-09-03T10:32:37+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/girl-2696947_1920.jpg" alt="girl-2696947_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="199" height="199" style="margin-right: 5px;" />Mitől lesz egy nőnemű lényből NŐ? Ezen a kérdésen már rengetegszer elgondolkodtam, Leginkább akkor jön elő a téma, mikor szoknyában szeretnék elindulni valamilyen nagyon fontos eseményre, és a legutolsó utáni pillanatban jövök rá, hogy az alig két hete epilált lábamat sűrűbb bunda fedi, mint Micimackóét. Ilyenkor előkerül a rózsaszínű beretva, és végül mégis nadrágban indulok el otthonról, mert valahogy el kell fednem ragtapaszokkal ékesített végtagomat. Vagy bevállalom, hogy gazdagabb fantáziájú honfitársaim ebolásnak néznek, akinek szabályos időközönként elindul egy aprócska, orv kis vérpatak a lábaszárán, hogy feltöltse a tűsarkú körömcipő nem létező réseit. Ilyenkor kívánatos, hogy fehér legyen a cipő, mert így még drámaibb a megjelenésem.</p>
<p>Lássuk, mitől NŐ a nő a közösségi média szerint!</p>
<p>Egyrészt ugye vannak az anatómiai tulajdonságok. Nyilván ebből még nem derül ki semmi, hiszen az ember nyilvánosan azért kissé visszafogottabb mutogatós témában. Hacsak nem szatír valaki, de én nőben olyannal még a hírekben sem találkoztam soha. Tessék, itt az első bizonyíték, hogy mennyire el vagyunk nyomva! Mi nem tudunk lóbálni. Amit mégis tudnánk, az meg a reklámokból, újságosbódé kirakatából, de néha még az óriásplakátokról is ránk vigyorog, így megszokott és kvázi unalmas, tehát nem kelt rémületet az áldozatokban. Kipróbálni nem áll szándékomban, mert az a gyanúm, én járnék rosszul, ha lóbálnék. A pasikat ismerve biztosan lenne olyan "áldozat", aki kézzelfogható bizonyítékot szeretne, hogy ő itt most zaklatva vagyon. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/belly-painting-409794_1920.jpg" alt="belly-painting-409794_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="296" height="197" style="margin-left: 5px;" /></p>
<p>Aztán ott a gyerekszülés. Na, itt azért előnyben vagyunk, ez a pasiknak nem megy! Hogy ezt a hátrányukat ledolgozzák, mindjárt kötelezővé is tennék számunkra. Sőt, hogy még jobban fitogtassák erőfölényüket, mostanában már beindult a pénzdíjazás is. Ehhez szükség van egy beépítendő telekre, és egy bankra, ami majd jól hitelez, és ad még plusz tíz misit "ajándékba", ha megfelelő számú utódot produkálunk. Ha devizahiteles a leendő anya, akkor kevesebb jár, de tessék hálásnak lenni, mert ajándék a "semmiért"! A semmi alatt itt a gyereket értik, minél többet termelünk, annál jobban megéri nekünk! Fitten, frissen, üdén, gyorsiba egymás után, mint a nyulak! Nem kell nyavalyogni, szórjuk a porontyokat, hogy legyen népsűrűség! </p>
<p>És jön a TEST! Itt már komolyabb dologról van szó, ez megosztja a társadalmat! Még a nőknek is vannak elvárásaik egymással és magukkal szemben, ha a TEST kerül szóba. KÖTELEZŐ vékonynak lenni, nagy dudákkal, kerek csípővel, izmos, hosszú, égig érő lábakkal. De KÖTELEZŐ jól párnázottan nőiesnek lenni is, gusztán vaskos combokkal, finom kis hurkácskákkal, és természetesen nagy dudákkal, mert az mindenhogyan kell. Aki kilóg a sorból, sem egyik, sem másik, vagy mindkettő egyszerre, az gusztustalan. De akkor is az, ha egyik vagy másik csoportba tartozik, mert az ellentábor mindenképpen meg fogja szólni! </p>
<p>Kívánatos, hogy ha nincs gyereked, akkor legyen! Ha nem lesz, és úgy villantasz párductestet, akkor egyrészt szégyelld magad, te önző dög, másrészt ribanc vagy! Akkor is, ha még az életben nem keféltél. Csak, és kész! </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/pregnant-775036_1920.jpg" alt="pregnant-775036_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="200" height="133" style="margin-right: 5px;" /></p>
<p>Ha még csak "készül" a gyerek a világra, akkor alapvető elvárás, hogy az első hat hónapban ez senkinek ne tűnjön fel. Utána is csak olyan gyanú, sejtelem módjára válhat világossá a környezeted számára, hogy várandós vagy. Szigorúan kötelező a világra készülő kis lényt kidolgozott izomzattal álcázni, amit természetesen mutogatnod kell, de minimum a facebookra fel kell tölteni a kockákba ágyazott pocak fényképét. Akkor ütős, ha van egy pont hasig érő gyerek a közelben, akit ellágyult arckifejezéssel odaszoríthatsz a muszklikhoz.</p>
<p> Ha elmulasztottad betartani a várandósság eme szabályait, akkor viszont szülés után néhány héttel - mondjuk kettővel! - bajban leszel! Kívánatos, hogy a babát első útjára ugyanolyan dögös testtel kísérd, mint amilyen akkor volt, mikor megismerted a csúcspasit, akinek a gyermekét a világra hoztad. Ellenkező esetben egy tehén vagy, igénytelen tenyészállat, aki csak arra várt, hogy elkeljen, és zabálhasson végre kedvére. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/notebook-2605910_1920.jpg" alt="notebook-2605910_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="218" height="145" style="margin-left: 5px;" /></p>
<p>Kötelező a műköröm! Nincs pardon, akinek nincs műkörme, az igénytelen! Lehet visszafogott, alig karomszerű, kocka alakú, kerek, vagy vércse módi, a lényeg, hogy ne a sajátod legyen! És mindenképpen ügyelj rá, hogy az adott évszakhoz, de minimum az adott ünnephez méltó módon legyen díszítve! Mondjuk karácsonykor kis kéménybe mászó mikulás, vagy húsvétkor egy nyúl legyen valamelyik ujjadon! Természetesen kötelező ezt is megosztani, hogy bezsebelhesd az áhítatot, amit a face népe rád hint!</p>
<p> Műszempilla! Ez a kedvencem! Néha én is élek vele, hogy még csábítóbb legyen a pillantásom. Eleinte kicsit fura volt, hogy betolakodott a látóterembe valami izé, és a férjem is mindig rám szólt a kocsiban, hogy óvatosabban rebegtessek, mert huzatot kap a füle, de idővel megszoktuk mindketten. Legutóbb is rátámadtam Juditkára, hogy nekem most és rögvest kell a műszőr, varázsoljon belőlem mesebeli hercegnőt. Pókerarccal tette a dolgát, legalábbis azt hiszem, mert műszempilla felrakásakor nem tanácsos nézelődni. És utána viharöngyújtóval rágyújtani sem, vagy ne hajolj fölé, ahogy én tettem, mert elolvad a műanyag! Most meg kell várnom, míg kipotyog az igazi szempillám, nincs ember, aki ezt lekaparja.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/make-up-2408506_1920.jpg" alt="make-up-2408506_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="201" height="134" style="margin-right: 5px;" /></p>
<p>Kiló smink! Nem kell megijedni, ezt otthon is tudod produkálni! Csak benyomod a gúglit, és beírod, hogy beauty, Már dobálja is a sminkes oldalakat, ahol válogathatsz az évszaknak vagy éppen eseménynek megfelelő maszkok közül. Lépésről lépésre fedheted el az igazi arcodat, és ezzel együtt mindjárt a lényedet is, hiszen gyönyörű leszel, gondtalan, igényes, és a viselkedésed igazodni fog az álcádhoz. Ha a pasi vízi-mentő, esetleg úszó olimpikon, és strandra visz az első randin - csak hogy azonnal derüljön ki, megéred-e a fáradtságot! - használd a vízálló verziót! Nem tudnak rajtunk kifogni, mi mindenre felkészülünk!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/camouflage-1381983_1920.jpg" alt="camouflage-1381983_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="128" height="192" style="margin-left: 5px;" />Én a hadseregben kötelezővé tenném a smink-tanfolyamot! Egyrészt tudnák álcázni magukat, ha a bozótosban kell csücsülniük, bevetésre várakozva. Talán még lőniük sem kellene, ha előugranának talpig csillámporos, nyári sminkben, mert az ellenség halálra lepődne. Létezik vízálló rúzs, alapozó, szempillaspirál, tehát az esős vidéken is működne a dolog. Másrészt a sminknek van egy lélektani hadviselés szándéka is, mert a viselője elhiszi, hogy gyönyörű. Ha ez a katonáéknál annyira nem fontos, akkor festhetnék magukat szörnyűségesre, mondjuk Hulk-ra, vagy Jokerra, hogy még legyőzhetetlenebbnek érezzék magukat. </p>
<p> Sminkhez dukál a póthaj! Kinek van kedve kivárni, míg seggig nő? Fésülni, mosni, ha a buszon igénytelenebb honfitárs mellé keverednek, irtani a tetűt? Két év kemény munkáját lehet megspórolni alig három óra alatt, és ha vágni kell, maximum a pénzét sajnálja az ember.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/little-girl-570865_1920.jpg" alt="little-girl-570865_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="124" height="186" style="margin-right: 5px;" />Amikor három fiúcska után egy nőnemű lény bújt ki a dobozból, kicsit meglepődtem. Boldogan játszottam le magamban, hogy majd fésülöm a hosszú haját, babázunk, megtanítom főzni, és mindenféle csajos dologra, amit amúgy én nem csinálok. A lányka cseperedik, és ha eltűnik a szupermarketben, semmi gáz, tudjuk, hogy a rúzsok között kell keresnünk. Haja popsiig ér, köszöni, nem kell fésülni, az ovi előtti rutin hajzabola vérre menő küzdelem mindkettőnk számára. Levágásról hallani sem akar, mert az ostorrá avanzsált copffal remekül kordában lehet tartani a fiúkat. Nagyjából három éves volt, amikor eltűnt a lakásból az összes smink cucc, amit még száz évvel ezelőtt vettem magamnak. Azóta néha előkerülnek, a tizenöt éves nagy-fiam bánatára. A fiúk közül ő az egyetlen, aki életkoránál fogva fancsali arccal, ám békésen képes végigülni, míg a hölgyike feldob rá egy laza nyári sminket. A körömfestést általában próbálja megúszni, de csak a legritkább esetben sikerül, így kötelezően tartok itthon lemosót. A végeredményt tilos publikálni, pedig mindig győzködöm, hogy gyönyörű lett. </p>
<p>Szóval mitől NŐ a nő? Szerintem attól, hogy jót röhög ezen a sok szarságon, és éli az életét vidáman, felszabadultan, megfelelési kényszer nélkül. Akinek a párductest, műköröm, műhaj, műszempilla, kiló smink jelenti a boldogságot, az mindenképpen használja ki a lehetőségeit!</p>
<p>De azért tegye, mert ő akarja, és ne azért, mert ez az elvárás! </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/woman-674977_1920.jpg" alt="woman-674977_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> <em>/valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik/</em></p>
<p><em>Remy</em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F09%2F03%2Fmitol_no_a_no_706%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F09%2F03%2Fmitol_no_a_no_706%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F09%2F03%2Fmitol_no_a_no_706%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mitől NŐ a nő?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/09/03/mitol_no_a_no_706#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12799738" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/girl-2696947_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/08/21/betont_kevero_no_avagy_segedmunkas_voltam
Betont keverő nő - avagy segédmunkás voltam
2017-08-21T21:57:08+02:00
2017-08-21T21:57:08+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_0" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="0" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920">Beköszöntött a tavasz. Ezt onnan lehetett tudni, hogy a fák elkezdtek ragyásodni, a tyúkok meg álszemérmesen menekültek a kakas elől. Amelyik túl fürge volt, az hoppon maradt, mert sok a lány baromfi, a kakas meg utál futni.</p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_1" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="1" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920"><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/barrow-428637_1920.jpg" alt="barrow-428637_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="200" height="133" style="margin-right: 5px;" />A férjemmel már régebben eldöntöttük, hogy építünk egy teraszt, amolyan kerti kiülőt, ahol majd nyáron hatalmas grill-partikat rendezünk a cimborákkal. Úgy döntöttünk, itt az idő, hogy kihúzzuk a bakancslistáról a dolgot.</p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="2" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920"> </p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_2" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="2" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920">Mindent a házszabályoknak megfelelően csináltunk, összevesztünk azon, hogy hová, aztán azon, hogy mekkora legyen, volt vita, sértegetősdi, hüppögés, békülős szex, majd életem párja mérőszalagra kapott, és nekiállt megtervezni oda, ahová eredetileg is terveztük a CSODÁT.</p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_3" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="3" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920">Egy teljes délelőttöt szöszmörögtem a konyhában, hogy összehozzam a hatfogásos ebédet, majd kimentem megnézni, hogy hol tart a munka. A férjem állt a mérőszalaggal a kezében a tök üres terep fölött, és elgondolkodva nézelődött. Mikoron szóvá tettem, hogy "<em>ezt csináltad eddig?"</em>, ki lettem oktatva, hogy nem szabad elkapkodni. Kicsit megrettentem, mert tartottam tőle, hogy ebben a tempóban nem nyári grillezés, hanem téli szalonnasütés lesz a program.</p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_4" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="4" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920">De másnapra felpörögtek az események, és én hamarosan a betonkeverő előtt találtam magamat, egy lapáttal a kezemben. A drágám kiokosított, hogyan kell keverni, hány lapát ebből, mennyi abból, mikor és mennyi vizet borítsak a puttonyba. Lelkesen vágtam a segédmunkába, majd megnyugtattam a háborgó emberemet, hogy egy-két lapát cementtől a fű még vígan fog nőni.</p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_5" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="5" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920">"<em>A gépbe dobáld, ne mellé!"</em></p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_6" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="6" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920">Oké, próbálom, csak hát a célzás sosem volt az erősségem, még a kézilabdában is mindig kapusnak állítottak be. A labdát sosem sikerült kivédeni, de legalább nem tapostam agyon senkit.</p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_7" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="7" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920"><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/work-1201545_1920.jpg" alt="work-1201545_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="180" height="144" style="margin-left: 5px;" />Már szépen mutatkozott a munkám eredménye, amikor megjelent a mama, és vigyorogva nézte, ahogy pakolom a puttonyt. Úgy gondoltam, megmutatom neki, hogy mennyire profi vagyok, és a lapátot a nyíláson kissé beljebb nyomva oda akartam kocogtatni a keverő széléhez, hogy leverjem a ráragadt sódert. Az a dög meg úgy gondolta, hogy ami oda bement, az bent is marad, és beszippantotta a szerszámot. Szerintem embert még úgy nem vágott szájba lapátnyél, mint engem.</p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_8" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="8" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920">Szerencsére a férjem éppen háttal tartózkodott nekem, így ő nem látta, de azért a visításra odabökött egy "<em>erre is csak te vagy képes"</em>-t. Közöltem vele, hogy az édesapja melyik testrészére gondolok, és kifeszegettem az ártalmatlanított gépből az orv lapátot, miközben anyukám próbált nem nagyon kiröhögni.</p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_9" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="9" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920">Végül túléltem a betonozást, és néhány nap múlva a reggeli kávéval a kezemben figyeltem, ahogy az uram ismét mérőszalagra kap. A lehető legtisztább tekintetemmel néztem rá, mire megmerevedett, és vádlón rám bökött:</p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_10" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="10" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920"><em>"Tudom ám, hogy mire gondolsz!"</em></p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_11" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="11" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920">Úgy döntöttem, ebédig már nem kommunikálok vele. Estére elkészült az oszlopok helyéül szolgáló öt lyuk, a hatodik kikaparását viszont rám testálta. Részletesen elmagyarázta, hogy mit hol találok, majd mentegetőzött egy sort, hogy<span> </span><em>"dehogyis, nem nézlek hülyének"</em>.</p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_12" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="12" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920">Másnap teljesen tanácstalanul álltam a szerszámosban, majd gőzöm nem lévén, hogy hol keressem a szerszámokat (a pajszert eddig csak átvitt értelemben, annak is az enyhén mocskos verziójában ismertem), improvizáltam. Mivel a lyuk kellős közepén egy bazi szikla volt, így eltörtem ezt-azt, kicsorbítottam néhány nagyon fontos "gőzömsincsmit". De a lyukat kiástam! Délutánra az is kiderült, hogy alig kicsit mellé.</p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="12" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920">Nem értem, mi a fenének kell ekkora ügyet csinálni néhány centiből? Picit ferde lesz a tető. Na és? Tájjelleg!</p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="12" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920"><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/blue-88498_1920.jpg" alt="blue-88498_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="479" height="319" /></p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="12" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920"><em>/valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik/</em></p>
<p id="wnd_TextBlock_57920_inner_13" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="13" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_57920"><em>Remy</em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F21%2Fbetont_kevero_no_avagy_segedmunkas_voltam%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F21%2Fbetont_kevero_no_avagy_segedmunkas_voltam%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F21%2Fbetont_kevero_no_avagy_segedmunkas_voltam%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Betont keverő nő - avagy segédmunkás voltam"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/08/21/betont_kevero_no_avagy_segedmunkas_voltam#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12765800" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/barrow-428637_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/08/20/oreg_favago_kocsmaja_avagy_hogyan_gyilkoljuk_meg_a_romantikat
Hogyan gyilkoljuk meg a ROMANTIKÁT?
2017-08-20T08:12:59+02:00
2017-08-20T08:12:59+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_0" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="0" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/drink-2384141_1920.jpg" alt="drink-2384141_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="205" height="154" style="margin-right: 5px;" />Történt egy szép napon, hogy a papa 70 éves lett. Az egyszeri, nagy eseményt étteremben akarták megünnepelni, és már hónapokkal a szülinap előtt szervezkedni kezdtek. Ennek én annyira nem örültem, mivel régen állandóan étterembe kellett járnom. Igen, munkából kifolyólag, kötelező jelleggel. Sosem sejtettem, hogy ennyi kódneve lehet a rántott húsnak. </p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_1" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="1" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Eljött a nagy nap, mikoron Úr és Parancsolóm kora reggel felverte a családot, hogy délre az étterembe érjünk. A kisdedek persze háborogtak, nem kenyerük az úri viselkedés, meg amúgy is, a mama is meg tudná sütni azt a rántottsajtot. Ráripakodtam Ketteskére, hogy ha nem fogja be, itthon hagyjuk. A gyermek, ki valaha ultrahangon visongott, ha három méterre el mertem távolodni a közeléből, most hanyagul hátranézett a válla felett, és a tizenhárom évesek flegmaságával közölte, hogy </p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_2" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="2" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"><em>"Pizza, wifi legyen, a többi nem izgat"</em>. </p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_3" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="3" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Úr és Parancsolóm bevetette magát a fürdőszobába, és másfél órán át készülődött, fésülködött (tök kopasz), hogy a budoárja megfeleljen a követelményeknek. Utána lekapta a tíz körméről az egész családot, amiért nem vagyunk még kész, átöltöztette a három fiút, mert ruházatuk nem felelt meg az előírt dresszkódnak, majd száj-húzkodva megállt mögöttem a fürdőszobában. </p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_4" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="4" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"><em>"Figyelj, mi ez a harci dísz? Csatába készülsz? Ne már, az életben nem indulunk el!" </em></p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="4" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"><em><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/boy-1528150_1920.jpg" alt="boy-1528150_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="158" height="238" style="margin-left: 5px;" /></em></p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_5" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="5" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Még csak szemeztem a szemceruzával! Még nem is kerültem vele testi kontaktusba! Csakazértis perzsacica-lánnyá szépítkeztem (nem vagyok kövér, csak bolyhos), belezuttyantam a kínais csanelba, magamra pajszeroltam a soha nem hordott, de "okvetlenül fontos volt megvenni" márkájú tűsarkúmat, majd kezdetét vette a "kocsiba szállunk" ceremónia. Ez nálunk minimum 10 perc! Ki ül ki mellé, ki mellé nem, és miért nem, de nem férek el, szállj le rólam, anyaaaaa... Úr és Parancsolóm általában 5 perc után idegösszeomlást kap, és csatlakozik az üvöltözéshez, amit természetesen a ház előtt visz véghez, a szomszédok legnagyobb örömére (tök uncsi környéken lakunk). </p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_6" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="6" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">A röpke egy órás út első fele harsány üvöltözéssel telt. Ezen idő alatt utódaink általában elérik, hogy Úr és Parancsolóm összevesszen velem miattuk, mindenki megsértődik mindenkire, így az utazás második felét már néma csendben tettük meg. </p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_7" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="7" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Ám végül célhoz értünk, az <strong>Öreg Favágó Kocsmájához, Tarjánba! </strong>Bevallom, tök elővigyázatlan voltam, mert nem kérdeztem meg előre a nevét a helynek, így kikerekedett a szemem, hogy a négy kiskorút egy kocsmába szándékozzuk éppen becitálni. Általában nem vagyok semmi jó elrontója, meg ha már buli, legyen vad, és zabolátlan, na de azért... </p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_9" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="9" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">A hely kívülről nem látszott kocsmának, de étteremnek sem. Elsőre inkább családi ház formája volt, az oldalának egy fehér sátort támasztottak. Összevártuk a csapat másik felét, majd besorjáztunk, és a legnagyobb döbbenetemre szembe találkoztam egy kutyával. KUTYÁVAL! Jól-nevelten várta, hogy a gazdik befejezzék a táplálkozást, és nem zavart senkit, hogy ott volt. Itt már kezdett szimpatikussá válni a hely.</p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="9" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Bent még szimpatikusabb lett, mert nem fehér leples patika-feeling fogadott, ahol az ember úgy érzi, hogy most aztán muszáj nagyon viselkedni, hanem egy otthonos, amolyan "vidéki nagymamánál vagyok" enteriőr. Négy gyerekkel, meg egy féllel (ő volt a legkíváncsibb) ez fontos! Az elénk perdülő pincérfiúk a "hűha" kategóriába tartoztak, de Úr és Parancsoló is be-be kukkantott az italos pult mögé, ahol szerintem a Miss Hungary döntősei szorgoskodtak. És mindenki mosolygott, pedig teli volt az étterem! Mosolyogtak munka közben! Hát milyen munkahely az ilyen??? Plusz jó pont volt nálam, hogy miközben az ételre vártunk, a lányka kapott egy lapocskát, aminek a hátulján fejtörő terpeszkedett, hogy a türelmetlenebb gyerekek lefoglalhassák magukat. </p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="9" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/lavender-1490787_1920.jpg" alt="lavender-1490787_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="162" height="216" style="margin-right: 5px;" /></p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_10" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="10" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Miután eltöltöttünk újabb 10 percet, hogy ki és ki mellé üljön, és ki mellé és miért nem, végre eljött az én időm, rendelhettem. A szokásos kör italrendelésnél meggondolatlanul vizet kértem, mert mégiscsak adjunk a fitnesz-királylány látszatra, de a többiek bátrabbak voltak. Magamban jókat röhögtem a sógoron, aki mézes-levendulás szörpöt kért, mert én már ittam olyat. Ő még nem, és fancsali arccal kortyolgatta az enyhén szappanos utóízű nedűt, majd másodjára megalkuvón áfonyaszörpöt kért.</p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="10" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Az étkeknél elsőre a rántott hús tűnt biztonságosnak, Úr és Parancsolóm a szokásához híven azt kért. Ezen felháborodtam, mégiscsak egy bajor étteremben vagyunk! Legyen Brémai muzsikusok kedvence! Miközben a gyerekek megrendelték a szokásos rántott sajt+sültkrumpli kombót, elgondolkodtam a mesén. Reméltem, hogy kakast kapok majd, és nem szamarat. A másik két állatra már gondolni sem mertem.</p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="10" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Természetesen ahogy az étterembe értünk, a lányomnak azonnal pisilnie kellett, így megvizsgáltuk a toalettet, ahol szintén szólt a halk zene. A gyerek kapott az alkalmon, magára zárta az ajtót, és fejhangon jódlizni kezdett. Esélyem nem volt közbeavatkozni, de hál'Istennek nem hallatszott ki semmi a drágám művészetéből. </p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_11" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="11" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Mivel csak vizet rendeltem, a vércukor-szintem elérte a béka seggét, tartottam tőle, hogy ha alá zuhan, akkor én az asztal alatt végzem. Ekkor érkezett a pincérfiú, és mindenki elé letett egy tányérkát, amin szív alakú pogácsa, szeletke retek, répa, és valami fura trutyi haverkodott. Úr és Parancsolóm merőn nézte a tányérkákat, majd sunyiban odahajolt hozzám:</p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_12" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="12" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"><em>"Ezt ki rendelte? Ugye nem kell kifizetni?"</em></p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="12" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"><em><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/abstract-1239043_1920.jpg" alt="abstract-1239043_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="232" height="154" style="margin-left: 5px;" /></em></p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_13" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="13" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Nem kellett, a cucc a ház ajándéka volt, nagyon ízlett, és megmentett a kómától. Alig fogyott el a pogi, érkezett az étek. Na, itt lekonyult a szám! Mindenkinek hozták a gyönyörű, hatalmas és bőszen illatozó húsokat, látványosan díszelgő köreteket, zöldségeket. Én meg kaptam két cici formájú izét, alatta sár színű káposztával. Úr és Parancsolóm diszkréten kiröhögött, ezért uralkodtam magamon. Jókedvű arccal szúrtam fel a villára a meglékelt női testrészdarabot, és - láss csodát! - valami eszement finom, zöldséges füstölt-főtt csülökkel töltött krumpligombócot ízleltem. A mellé vezényelt káposzta egyszerre volt sós, édes és savanyú, és nagyon-nagyon finom volt! Megkíséreltem elfogyasztani az egészet, de ebben az étteremben túlértékelik a kedves vendégek bendőméretét. Gyakorlatilag mindenki otthagyta az étel felét, amit a tüchtig pincérfiúk helyes, fehér kis dobozkákba csomagoltak. A dobozkák aztán az autó csomagtartójában végezték, "vacsorára majd jó lesz" felkiáltással. </p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_14" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="14" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Teli pocakkal békülékeny hangulatba kerültem, és úgy döntöttem, hogy ideje beharangozni Úr és Parancsolómnak a békülős szexet. Diszkréten odahajoltam hozzá, és a fülébe súgtam:</p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_15" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="15" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">"<em>Otthon majd összebújunk!"</em></p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_16" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="16" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Olyan tekintettel meredt rám, mintha le akartam volna lökni egy százemeletes toronyház tetejéről.</p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_17" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="17" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"><em>"Normális vagy? Úgy tele-ettem magamat, hogy örülök, ha a kocsiig el tudok menni!"</em>.</p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="17" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176">Romantika, mi? Hát milyen hedonista az ilyen?</p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="17" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"> </p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="18" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/wood-1058525_1920.jpg" alt="wood-1058525_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="429" height="429" /></p>
<p data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="18" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"><em>/valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik/</em></p>
<p id="wnd_TextBlock_88176_inner_19" data-wnd_is_separable="1" data-wnd_separable_index="19" data-wnd_separable_id="wnd_TextBlock_88176"><em>Remy</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F20%2Foreg_favago_kocsmaja_avagy_hogyan_gyilkoljuk_meg_a_romantikat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F20%2Foreg_favago_kocsmaja_avagy_hogyan_gyilkoljuk_meg_a_romantikat%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F20%2Foreg_favago_kocsmaja_avagy_hogyan_gyilkoljuk_meg_a_romantikat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hogyan gyilkoljuk meg a ROMANTIKÁT?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/08/20/oreg_favago_kocsmaja_avagy_hogyan_gyilkoljuk_meg_a_romantikat#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12763902" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/drink-2384141_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/08/16/azt_eszel_amit_en_akarok
Azt eszel, amit én akarok!!!
2017-08-16T19:27:05+02:00
2017-08-16T19:27:05+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/people-2560321_1920.jpg" alt="people-2560321_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="263" height="175" style="margin-right: 5px;" />Beszélgettem egy anyukával, aki a szememre vetette, hogy megszívatta a Divatdiéta című bejegyzésem, mert azt hitte, hogy végre a gyerekek diétáztatásáról lesz szó, amivel neki nagyon teli van a t...urmixgépe. Ez egy olyan téma, amihez egy kicsit félve nyúlok, elvégre mi közöm van hozzá, hogy ki és hogyan és mivel eteti a gyerekét, de mivel ez a személyes blogom, ahová azt írok, amit akarok, így mégis elmondom a véleményemet.</p>
<p>Az egészséges gyerekek diétáztatásával alapból nem értek egyet. Akkor sem, ha anyuka vegán, akkor sem, ha paleós, és akkor sem, ha fényevő, vagy mittomén' micsoda.</p>
<p>Alapból abból indulok ki, hogy minden szülő jót akar a gyerekének, és a lehetőségeihez képes próbál mindent megadni neki, hogy később egészséges testi és lelki adottságokkal rendelkező felnőtt váljon belőle. Az önhatalmúan, kizárólag divatból, vagy saját meggyőződésből, etikai okokból kikényszerített diéta szerintem egy gyerek esetében mindkét oldalt rombolhatja. A testi probléma hamar kiderül, és csak a körülményeken, vagy szerencsén múlik, hogy az eset bekerül-e a médiába, vagy sikerül titokban tartani, és orvos által felírt bogyókkal helyrehozni a legyengült, esetenként beteg szervezetet.</p>
<p>A lelki oldalnál ott látom a problémát, hogy a kicsinek nincs döntési joga, nem eheti azt, amit a többiek, és ezt a kivételezett helyzetet nem biztos, hogy egy vállrándítással le tudja rendezni magában. Főleg akkor nem, ha a többi gyerek esetleg a hagyományosan elkészített ételeket előtte eszi. Nem tudom elképzelni, hogy például egy hétéves nem nyúl automatikusan a pecsenyés tálba, amikor a társai jóízűen falatozzák mellette a rántott husit. De ha otthon a hús a mumus, akkor biztos vagyok benne, hogy hallgatni fog a tettéről, és bűnösnek, rossznak fogja magát érezni a kihágás miatt, még akkor is, ha amúgy finomnak találta. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/lose-weight-1968908_1920.jpg" alt="lose-weight-1968908_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="252" height="136" style="margin-left: 5px;" /></p>
<p>Régebben találkoztam SN oldalán egy édesanyával, aki a tizenkét év körüli lányát posztolta ki, mert az x kilót lefogyott. A kislány nem volt kövér, de valóban volt rajta egy kis plusz, amitől a mindenféle álkajáknak köszönhetően megszabadult. Az édesanya elmondta, hogy mennyire büszke a lányára, én meg meggondolatlanul visszakérdeztem, hogy azért mert lefogyott? Természetesen anyuka a legmélyebben felháborodott, én meg végigpörgettem az oldalt, hogy a kislány hozzászólt-e bárhol is a gratulációkhoz. Nem szólt hozzá, anyuka fürdött a sikere fényében, én meg azon gondolkodtam, hogy vajon tisztában van-e vele ez az édesanya, hogy például a nagy mennyiségben fogyasztott szója milyen hatással van a fejlődésben lévő szervezet hormonrendszerére. Vagy azzal, hogy a mesterséges édesítőszerek nem minden esetben egészségesek? Vagy azzal, hogy a gyerekére azért büszke, mert teljesítette a mai társadalom egyik legnagyobb elvárását: MÁR NEM KÖVÉR (előtte sem volt az!), és ezzel faszán elültette benne a megfelelési kényszer magjait? Nem lett volna egyszerűbb elmenni sportolni a gyerekkel, vagy csak simán úgy főzni otthon, hogy attól lefogyjon? </p>
<p>Az rendben van, hogy próbáljuk egészséges táplálkozásra nevelni a gyerekeinket, és eltiltjuk őket a mekis és mindenféle gyors-éttermi kajáktól, nem vesszük mázsaszámra a cukorkákat, csokoládét, csipszet, nem itatjuk őket literszámra cukros-nyákos-mázgás üdítőkkel. Szerintem ez tök normális, egy valamit magára adó szülő próbálja mértéktartásra nevelni a gyerekét, és arra törekszik, hogy ezeket a szarokat a gyerek minél később fedezze fel. Mert naivitás azt gondolni, hogy nem fogja felfedezni. Az iskolában, mikulásünnepekkor, szülinapokon, a nagyinál, vagy a barátoknál, akárhol, de mindenképpen kapcsolatba fog kerülni legalább eggyel a felsoroltak közül.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/lonely-1822414_1920.jpg" alt="lonely-1822414_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="233" height="166" style="margin-right: 5px;" /> Józan paraszti ésszel végig kellene gondolni, hogy mit okozunk a gyereknek, ha rákényszerítünk egy olyan étrendet, amit egy idő után esetleg csak megfelelési kényszerből követ. Nyilván ameddig kicsi, és teljesen a szüleitől függ, nem fog neki problémát okozni az étkezési szabályok betartása, de ahogy közösségbe kerül, már látni fogja a különbséget, és nem biztos, hogy örül majd a csodabogár státusznak.</p>
<p>Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy egészséges gyerek szervezetének nem feltétlenül tesz jót, ha megvonnak tőle bizonyos tápanyagokat. Aki már gyakorlott diétázó, az most lazán legyint, hogy ez hülyeség, de azt ne felejtsük el, hogy egy felnőtt, és egy gyerek tápanyag-szükséglete között óriási a különbség, ahogy a szervek terhelhetőségi foka is más-más különböző életkorokban. </p>
<p>Szerintem ebből a diétázós mizériából ki kellene hagyni a gyerekeket, és az ésszerűség határain belül engedni, hogy kialakíthassák a saját táplálkozási szokásaikat. A gyerek másol, és ha a szülőktől vegán életmódot lát, előbb-utóbb ő is rá fog állni, ahogy a paleo étkezés jó oldalára is hamar ráébred majd. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/people-1636312_1920.jpg" alt="people-1636312_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /> <em>/valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik/</em></p>
<p><em>Remy</em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F16%2Fazt_eszel_amit_en_akarok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F16%2Fazt_eszel_amit_en_akarok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F16%2Fazt_eszel_amit_en_akarok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Azt eszel, amit én akarok!!!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/08/16/azt_eszel_amit_en_akarok#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12755796" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/people-2560321_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/08/15/konyvajanlo_550
Könyvajánló
2017-08-15T13:53:44+02:00
2017-08-15T13:53:44+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p>Akarsz balhét? Eressz össze egy nimfomániás bokszolót, egy börtönviselt stricit és egy ezermester fitneszedzőt egy gátlástalan titkosügynökkel, és máris áll a bál!</p>
<p>Remy Dalmore <i><b>MÁS világ - A szivárvány tövénél </b></i>című regényében száz fokon pörgeti a romantikát, amihez a háttérzajt dörgő pofonok, robbanó luxusautók, és zokogó terroristák adják. A regény mellőzi a megszokott kliséket, olvasásakor fennáll a heveny röhögő-görcs veszélye, ezért fogyasztását kizárólag saját felelősségre ajánljuk!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/konyvborito_teljes2.jpg" alt="konyvborito_teljes2.jpg" class="imgnotext" width="320" height="502" /></p>
<p align="LEFT"> </p>
<p align="LEFT"><strong><em>Olvass bele:</em></strong></p>
<p align="LEFT"> "Timothy kissé késve ért Griffin kávézójához, ahol a megbeszélést akarták tartani. Mae és Daniel már az irodában ücsörögtek, amikor beesett az ajtón, és kimondottan hálás volt az elé tolt kávéscsésze láttán.</p>
<p align="LEFT">- Kösz! Ez most életet mentett! - hálálkodott.</p>
<p align="LEFT">- Nehéz éjszakád volt? - kérdezte incselkedve Daniel.</p>
<p align="LEFT">- Ami azt illeti, eléggé! De nem panaszkodom, a hazámért bármire képes vagyok. És eléggé megérte. Fiona meghívott minket a hétvégi buliba – sóhajtotta színpadiasan Maere nézve.</p>
<p align="LEFT">- Fiona? Ennyire jóban vannak? - kérdezte megütközve Griffin.</p>
<p align="LEFT">- Ennyire! - bólintott a férfi, és elmesélte az előző nap történteket.</p>
<p align="LEFT">Néhány apróságot kihagyott belőle, de a többiek kitalálták a hiányzó részleteket.</p>
<p align="LEFT">- Te... megdugtad a fő gyanúsítottunkat? - csattant fel a nő.</p>
<p align="LEFT">- Nem, dehogy! Tudtommal nem őt keresitek. Vagy már igen? Mert akkor de!</p>
<p align="LEFT">- Na, én most vesztettem el a fonalat! - nyafogta Daniel, és kavargatni kezdte a teáját.</p>
<p align="LEFT">- Nem, nem őt keressük, ez igaz. De ugye nem mondtál neki semmit arról, hogy...</p>
<p align="LEFT">- Semmiről semmit nem mondtam neki, még szeretnék élni pár évig. És tisztázzuk, hogy kizárólag a hazám érdekében, kötelességtudatból feküdtem le vele, nem élvezetből! Viszont munkát ajánlottak, nem kevés pénzért, úgyhogy holnap estére légy csini, mert asszonyostól kell mennem a buliba – mondta Maere nézve.</p>
<p align="LEFT">- Holnapra? És hogy magyarázom ezt meg Cherrienek? - kérdezte ijedten a nő.</p>
<p align="LEFT">- Találj ki valamit, légy kreatív! Elvégre nő vagy, profi módon hazudsz!</p>
<p align="LEFT">- Ez nem is igaz! - tiltakozott a női nem nevében, mert a másik két férfi is bólogatni kezdett.</p>
<p align="LEFT">Cherrie fegyelmezetten állt az eligazítás alatt. Az őrnagy elmondta, hogy aznap látogatóik lesznek, és különösen összeszedett munkára szólította fel őket. Egész nap maximálisan próbált koncentrálni, és valamennyi gyakorlatot előírásszerűen hajtotta végre, amit az ezredes, a feltűnően unatkozó kormányzó, a sleppje és néhány magas rangú katonatiszt az érdeklődés legkisebb szikrája nélkül figyelt. Végül az újoncok lementek egy lövészárokszerű építménybe, és egy-egy kézigránátot nyomtak a kezükbe, majd az őrnagy elmagyarázta és be is mutatta, hogy mi a feladat.</p>
<p align="LEFT">Cherrie már az első robbanásnál pánikba esett, rémülten táncolt a kezében a gránát. Egymás után jöttek a robbanások a lövészárok melletti üres területről. Amikor a lányra került a sor, az ijedtségtől sokkos állapotban kihúzta a szeget, és azzal a mozdulattal eldobta, majd zavarodottan nézett a kezében tartott gránátra.</p>
<p align="LEFT">- Dobd el! - üvöltötte mellette Dante, amitől grátisz frászt kapott, és a háta mögé hajította, egyenesen egy fegyverekkel teli ládába.</p>
<p align="LEFT">- Kifelé! - üvöltötte az őrnagy, de addigra már a többiek mind kivetették magukat a majd háromméteres betonfal tetejére.</p>
<p align="LEFT">Dante megragadta a derekát, és fellökte a falra, majd ő is követte. Az utolsó pillanatban jutottak ki, mielőtt a robbanás krátert vágott volna arra a helyre, ahol addig ácsorogtak. A kormányzó és a katonatisztek néhány méter távolságról döbbenten nézték a robbanást. Mayers végignézett a szédelegve feltápászkodó, földdel és törmelékkel borított, köhécselő katonákon, és magában villámgyors névsorolvasást tartott. Megnyugodva megállapította, hogy mindannyian meg vannak, azután rezzenéstelen arccal a küldöttség felé fordult.</p>
<p align="LEFT">- Nos, kérem! A katonáinknak az életük múlhat a gyors helyzetmegoldáson! Ha nem ismerik fel időben a veszélyt, vagy nem jól reagálnak, könnyen ottmaradhatnak! A kiképzésen megtanítjuk nekik, hogy váratlan események során azonnal cselekedniük kell!</p>
<p align="LEFT">A kormányzó elismerően bólogatott, és a katonatisztek is izgatottan sutyorogva tárgyalták egymás között a történteket. Egyedül a tábornok nézett Mayersra gyilkos arckifejezéssel, de az ezredes úgy csinált, mint aki nem látja. Az őrnagy nem mert ordítozni velük, ezért csak felsorakoztatta őket, és elindultak a lőgyakorlatra.</p>
<p align="LEFT">A feladat egyszerű volt, egy kimondottan erre a célra épített torony ablakaiban elhelyezett céltáblára kellett lőniük. Mivel sokan voltak, ezért felváltva lőttek. Aki már végzett, az a küldöttség mögött laza pihenő állásban várta a gyakorlat végét. Mindenkinek ki volt jelölve egy-egy tábla, amit el kellett találnia. Cherrie az utolsó körben került sorra. Egy emeleti céltáblát kapott, és még mindig remegve az előző robbanás hangjától engedelmesen beállt az üvegkalitkába, hogy a fülére húzza a fülvédőt. A torony tetején lévő lámpa pirosról zöldre váltott, és mindenki felkapta a puskát. A lány a célra tartotta a fegyvert, amivel már előző nap megismerkedett, majd elhúzta a ravaszt. Nem történt semmi. Újra próbálkozott, de hiába. Maga elé motyogva cibálta a puskából kiálló valamennyi pöcköt, gondolván, hogy nyilván valamit elfelejtett kibiztosítani. Észre sem vette, hogy a rángatás közben megfordult, és a kormányzó csapatára emelte a fegyvert, a fülvédőtől pedig nem hallotta az ordítást. Határozottan rosszul esett neki, amikor Dante az üvegnek lökte, és kitépte a kezéből a puskát.</p>
<p align="LEFT">- Na! Hülye vagy? - méltatlankodott a bátyjára pillantva, majd a küldöttségre nézett.</p>
<p align="LEFT">A kormányzó és csapata a földön hemperegtek, a hátukon egy-egy katonával. A tábornok vérvörös arccal tápászkodott éppen felfelé, és Mayerset kereste a tekintetével. Az ezredes nyugodtan mosolyogva állt a küldöttség előtt, majd amikor valamennyien felálltak, magyarázni kezdett.</p>
<p align="LEFT">- Katonáinknak, habár ezerféle módon megtanítjuk őket gyilkolni, mégis legfőbb feladatuk a civilek védelme. Miller őrnagy módszerei kiválóan alkalmasak rá, hogy maradéktalanul elsajátítsák és gyakorlatban is kipróbálják a túszok védelmét, illetve mentését.</p>
<p align="LEFT">Az őrnagy hulla sápadtan lépett oda lányhoz, és amennyire diszkréten tudta, odasúgta neki.</p>
<p align="LEFT">- Bassza meg magát a kurva jó ég! Takarodjon fel a toronyba, és hozza le a céltáblákat!</p>
<p align="LEFT">- A toronyba? - kérdezett vissza Cherrie, és kirázta a hideg. - De én nem tudok...</p>
<p align="LEFT">- Fogja be a pofáját, és induljon, különben itt helyben agyonlövöm! - sikította súgva a férfi, és a lány nem mert ellenkezni.</p>
<p align="LEFT">Remegő léptekkel, minden lépcsőfoknál felnyüszítve felment a toronyba, és hányingerrel küszködve összeszedte a névre szóló céltáblákat. Egy mappába gyűrte őket, majd lehajította a tízméteres mélységbe. A mappa bírta a gyűrődést, nem ment szét, viszont majdnem agyonütötte az alatta gyűjtögető katonát, aki a földszinti céltáblákat szedte össze. Már valamennyien fegyelmezetten álltak a sorban, de a lány helye üres volt.</p>
<p align="LEFT">- Hol van Lee? - súgta oda Danténak az őrnagy.</p>
<p align="LEFT">- Jelentem, a toronyban, uram! - válaszolta fegyelmezetten.</p>
<p align="LEFT">- És miért van még ott, miért nem jön le? - csikorogta a férfi.</p>
<p align="LEFT">- Jelentem, nem mer, uram! - mondta Dante, és a mellette álló katona az ajkába harapott, mert kis híján felröhögött.</p>
<p align="LEFT">- Mi az, hogy nem mer? Miért nem?</p>
<p align="LEFT">- Jelentem, tériszonya van, uram!</p>
<p align="LEFT">Most már valamennyi katona a gyanúsan remegő szájjal állt vigyázzban, és Dante biztos volt benne, hogy öt perc múlva elküldik őket a fenébe. Mayers odalépett hozzá.</p>
<p align="LEFT">- Mi van? Hol a csaj? - súgta oda az őrnagynak.</p>
<p align="LEFT">- Baszd meg! Felküldtem a toronyba, és nem mer lejönni! - fordult felé kétségbeesetten a másik.</p>
<p align="LEFT">- Le tudja hozni? - kérdezte az ezredes Dantétól, aki bólintott.</p>
<p align="LEFT">Amikor felért, és meglátta a lejárattól legtávolabbi fal tövében kuporgó húgát az volt az első gondolata, hogy lelöki.</p>
<p align="LEFT">- Mi az istent csinálsz? - kérdezte dühösen a lánytól.</p>
<p align="LEFT">- Semmit. Ülök.</p>
<p align="LEFT">- De ne üljél! Le kell jönnöd! Itt az egész küldöttség, mindenki rád vár.</p>
<p align="LEFT">- Mondd meg nekik, hogy üdvözlöm őket, de gyengélkedem, úgyhogy...</p>
<p align="LEFT">A férfi nem várta meg, hogy befejezze, türelmét vesztve a vállára kapta a sikoltozva rúgkapáló lányt, és a küldöttség csodálkozó tekintetétől követve megindult lefelé a lépcsőn.</p>
<p align="LEFT">- Sajnos fel kell készítenünk rá az embereinket, hogy a túszaink nem mindig együttműködőek, azonban nekünk akkor is ki kell őket hozni a veszélyzónából – mondta Mayers a kormányzó felé fordulva, aki elismerően biggyesztette le a száját. - Úgy gondolom, hogy nagyjából láttak már mindent, amit látniuk kellett. Egy szerény kis állófogadással készültünk, ha nem sértem meg Önöket, kérem kövessenek! Közben ha gondolják, megbeszéljük a látottakat.</p>
<p align="LEFT">Jócskán elmúlt dél, és a kényelemhez szokott férfiak gyomra hangosan korgott, ezért senki nem emelt kifogást a késői ebéd miatt.</p>
<p align="LEFT">- Meg kell mondjam, tábornok, az Önök módszerei úttörők a katonai kiképzés történelmében! - fordult az idegességtől étvágytalan tábornok felé a kormányzó kezében egy pohárral. - Voltam már jó néhány bázison, de ilyen eseménydús és valósághű kiképzést még nemigen láttam. Meg kell mondjam, nagyon elégedett vagyok azzal, amit itt tapasztaltam!</p>
<p align="LEFT">- Köszönöm, uram! Ahogy Mayers ezredes mondta: célunk az, hogy a katonáinknak megtanítsuk a valódi veszélyhelyzetek kezelését. Ez pedig könyvekből nem működik!</p>
<p align="LEFT">A többi tiszt beleegyezően bólogatott, és a tábornok hirtelen úgy érezte, mintha hájjal kenegetnék, mert a szomszédos kiképzőközpontok vezetői is a küldöttség tagjai között voltak. Az ezredes feltűnően kerülte, azonban nem tudta elodázni a dolgot, és a vendégek távozása után kénytelen volt rapportra menni. Vigyázzállásban állt meg a patinás íróasztal előtt, és csodálkozva nézte, ahogy a tábornok remegő kézzel egy doboz cigarettát vesz elő a fiókból.</p>
<p align="LEFT">- Mayers! Én másfél éve leszoktam a cigiről! De most rá kell gyújtanom! Megmagyarázod nekem, hogy mi a fene volt ez ott kint?</p>
<p align="LEFT">- Az újoncok néha csinálnak cifra dolgokat! - vonta meg a vállát a férfi, és elfogadta a felé nyújtott cigarettát.</p>
<p align="LEFT">- Cifra dolgokat? Az a lövészárok több mint harminc éve állt ott! Ez a nő mióta van itt? Két napja? És már felrobbantotta! Mi lesz itt két hét múlva? Lebontja a laktanyát?</p>
<p align="LEFT">- Személyesen veszem kezelésbe! - döntötte el hirtelen az ezredes. - Majd én megtanítom neki a fegyverek kezelését, profi lövészt faragok belőle.</p>
<p align="LEFT">- Van erre időd? - vonta fel a szemöldökét a tábornok.</p>
<p align="LEFT">- Szakítok rá! Ez a csaj született vadász, minden ezredikből egy ilyen. Nőből meg minden tízezredikből.</p>
<p align="LEFT">- Az a szerencséd, hogy a kormányzó profizmusnak hitte a töketlenkedését, és jóval nagyobb támogatást kaptunk, mint amiről álmodni mertem! Különben most mindketten repülnétek!..."<em></em></p>
<p align="LEFT">Könyv formájában megrendelhető: </p>
<p align="LEFT">https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/mas-vilag-a-szivarvany-tovenel</p>
<p align="LEFT">Könyv és e-book formájában rendelhető:</p>
<p align="LEFT">http://www.novumpublishing.hu/ujdonsagok/szepirodalom/erotikus-erzeki.html</p>
<p align="LEFT"><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/woman-501064_1920.jpg" alt="woman-501064_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="519" height="367" /></p>
<p align="LEFT"> <em>/pixabay/</em></p>
<p align="LEFT"> </p>
<p align="LEFT"><em>Remy</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F15%2Fkonyvajanlo_550%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F15%2Fkonyvajanlo_550%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F15%2Fkonyvajanlo_550%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Könyvajánló"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/08/15/konyvajanlo_550#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12748772" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/konyvborito_teljes2.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/08/15/csaladon_belul_marad_361
Családon belül marad
2017-08-15T11:18:06+02:00
2017-08-15T11:18:06+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/tears-4551435_1920.jpg" alt="tears-4551435_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /> <br /><a href="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/tears-4551435_1920.jpg" target="_blank" class="" rel="noopener noreferrer"></a></p>
<p>Egy idő óta figyelemmel kísérem az egyik ismerősöm sorsát, aki hosszú évtizedeket élt le bántalmazó kapcsolatban. Fiatalon ment férjhez álmai lovagjához, majd jöttek sorra a gyerekek. Tanulni nem tudott, talán nem is akart, hiszen az akkori, általános elvárás szerint a nő dolga a gyereknevelés és a háztartás ellátása, a férfié pedig a családfenntartás. A férj időközben karriert épített, nem is akármilyent, és ki-be járt a kapcsolatból, ahogy éppen a kedve tartotta. Megtehette, mert a család teljes anyagi függésbe került tőle, ha nem rakta le az asztalra a konyhapénzt, nem volt mit enniük a kicsiknek. Amikor valami nem tetszett neki, vagy sérelem érte akár a munkahelyén, akár az ismerősök által, tombolt és ütött - szigorúan a négy fal között! A nő családja nem tudott közbeavatkozni, és az asszonynak a férfi munkaköre miatt nem volt hová fordulnia segítségért.</p>
<p>A verések után jött a fogadkozás és a mézeshetek, amikor a nő boldognak, értékesnek érezhette magát. Pontosan a következő verésig. A gyerekek szépen felnőttek, a nő évtizedekig gondozta a beteg édesanyját, majd később a magatehetetlen anyósát, ezért nem ment el dolgozni, igaz, a férje sem engedte volna meg neki. Minek, mikor ő olyan szépen gondoskodik róla? A fizikai terror, a megalázások mindeközben rendszeresen folytak, és a nőnek csupán a külvilág előtt volt lehetősége fellélegezni, mert a férfi nyilvánosan sohasem bántotta. </p>
<p>Már az összes gyerek kirepült otthonról, amikor a nő egy verés után végre oda mert állni a tükör elé, és megkérdezte magától, hogy vajon normális-e, amiért ezt tűri? Pedig a választ már nagyon-nagyon régen tudta. Nyugdíjasként hagyta el a férjét, és egy rég nem látott barátjához költözött, aki befogadta. </p>
<p>Ekkor érte a következő döbbenet, mégpedig a gyerekei reakciója miatt, akik szintén rengeteg magánéleti válságon estek át, és csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudtak normális családi kapcsolatot kialakítani. Annak ellenére, hogy a gyerekei pontosan tudták, mi folyik otthon és az apjuk mit művel az anyjukkal, mégis a papa mellé álltak. Talán azért, mert a hosszú évek alatt megszokták, hogy anyu értéktelen, hülye, nem számít és mindenért ő a hibás, talán a saját kényelmüket, felépített életüket féltették, mindenesetre felháborodtak rajta, hogy a nő lépni mert.</p>
<p>"<em>Most ezt miért kellett, ennyi idő alatt már megszoktad, arra a kicsire, ami még hátra van, igazán elviselhetted volna!" </em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/crying-572342_1920.jpg" alt="crying-572342_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="227" height="151" style="margin-left: 5px;" /></em></p>
<p><em></em>A történetnek van folytatása, és nincs benne happy-end, de én itt most megállnék. Amikor családon belüli erőszakról beszélünk, szinte mindenki a női-férfi szerepre koncentrál, ahol általában a nő az áldozat. De hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy ezekben a kapcsolatokban általában van egy harmadik fél is, mégpedig a gyerek. Az a gyerek, aki csak kicsi, de nem hülye! Még ha nem is tudatosan, de figyeli a környezetét, és raktároz, elemez. Később emlékszik mindenre, akárcsak tudat alatt is. Mindennek, ami gyerekkorunkban történik velünk, kihatása lesz a későbbi életünkre! Másoljuk a szüleinket, a példájuk érv, vagy ellenérv lesz a párkapcsolati szabályok felállítása során (is). </p>
<p>A nők sokszor a gyerekeket hozzák fel okként, miattuk nem lépnek ki a rossz kapcsolatból, amivel a bántalmazó férfi pontosan tisztában van. Remek fegyverként használja a gyerekeit a házasságban, és nemegyszer valóban jó apaként viselkedik, szereti és példásan neveli őket. Minél több a gyerek egy ilyen kapcsolatban, annál nehezebben mozdul a nő, főleg akkor, ha nincs hová mennie.</p>
<p>"<em>Mert egyedül még csak-csak lelép az ember, de ki fog befogadni egy-két-sok gyerekkel, hová teszem őket, milyen életük lesz később?"</em></p>
<p>Sokan elkövetik azt a hibát, hogy úgy gondolják, ha szülnek egy bántalmazó férfinak, akkor az majd megváltozik. Azután egyre jobban gyűlölik saját magukat, mert a várandósság alatt és után megváltozott test egy újabb fegyver a férfi kezében a nő önértékelésének sárba tiprására. Ráadásul ott egy kicsi ember, akiről gondoskodni kell, és akit esetleg a férfi valóban és látványosan szeret. </p>
<p>A magyar állam az egyedülálló édesanyákat egy kis aprópénzzel támogatja, ami úgy nagyjából az éhenhaláshoz elég, viszont egy albérlet kifizetésére már nem futja belőle. A gyes és a főállású anyasági támogatás huszonötezer forint körül mozog, és valamiért egyik politikai pártnak sem jut eszébe, még ígéret szintjén sem, hogy ezt az összeget megemelje.</p>
<p><em>"Hogyisne, még szaporodnának a cigányok, meg amúgy is munkaerőhiány van, a nők ne otthon hizlalják a picsájukat, menjenek dolgozni!" </em> </p>
<p>Az anyaotthonok csupán átmeneti megoldást nyújtanak a bajba került édesanyák számára, az elhelyezés időszakos, talpra kell állni! De hogyan, amikor valaki évekig azt hallgatta, hogy életképtelen, semmire sem jó, a férfi nélkül éhen hal, és az esetleges állandó kontroll miatt teljesen leépült a baráti, ismerősi köre? Ráadásul nincs hol lakni, míg a férjnek van lakása, és a gyermekelhelyezésnél a bíró a gyerek "érdekeit" veszi figyelembe. Ha nincs orvosi látlelet, nincsenek tanúk az agresszióról, a nő szinte reménytelen helyzetbe kerül.</p>
<p>Pedig pontosan a gyerek érdekében kellene minél előbb lépni, mert egy ilyen környezet még akkor sem egészséges, ha apuka elhalmozza minden földi jóval a csemetét. Az a férfi, aki ilyen példát mutat a saját utódjának, mérhetetlen károkat okoz, és megalapozza a gyerek későbbi önértékelési, párkapcsolati problémáit, amit azután az anya tehetetlenül figyel, hiszen egy felnőtt életébe már nem tud beleszólni. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/chain-2421769_1920.jpg" alt="chain-2421769_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="233" height="131" style="margin-right: 5px;" /></p>
<p>Sokat hallani a lelki függésről, de én úgy gondolom, hogy a bántalmazott nők esetében ennél súlyosabb és nyomósabb ellenérv a kapcsolatból való kilépésre az anyagi függés. Sokszor a férfi minden erejével igyekszik megakadályozni, hogy a nő a saját talpára álljon, és próbálja meggyőzni, hogy ő ehhez nagyon kevés, úgysem fog sikerülni. Ez természetesen baromság, mert hacsak nem analfabéta valaki, fog találni munkahelyet. De megváltozik az addigi életvitel, ami sokszor elbizonytalanítja a nőt, talpalni kell munkahely után, keresni a lehetőségeket, és mások kényére-kedvére-ítéletére bízni magunkat. Ez egy hosszú, és idegőrlő folyamat, ami még a nem bántalmazott édesanyáknak is sokszor komoly erőpróbát jelent.</p>
<p>Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy egy gyerek csak akkor tud boldogan felnőni, ha el van halmozva méregdrága kütyükkel, és márkás cipőkben, ruhákban viszik óvodába-iskolába! Pedig a gyerekeknek nyugodt, vidám, stresszmentes családi légkörre van szükségük, ahol kibontakozhat a saját személyiségük, és nem hallják a szomszéd szobából (jó esetben, ha nem előttük megy a terror!), ahogy apa éppen aprítja anyát. Amikor egy férfi megüti a gyerekei anyját, nem csak a nőt, hanem a saját gyerekeit is bántja, és ez akkor is így van, ha ennek a következményei csak később fognak kibukni. </p>
<p>Fú, most nagyon feminista voltam, meg halál a pasikra, de szerencsére azért egyelőre a normális emberi kapcsolatokra képes, igazi férfiakból van a több, akik az elszabott gyerekkorukat és a saját kicsinyes sérelmeiket nem a szeretteiken torolják meg, helyette szelíden, szeretőn óvják a családjukat, gondoskodóan is képesek igazi <strong>FÉRFIAK</strong> lenni. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/baby-2009969_1920.jpg" alt="baby-2009969_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="531" height="424" /></p>
<p> </p>
<p><em>/a képek illusztrációk, a pixabayről származnak/</em></p>
<p><em>Remy</em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F15%2Fcsaladon_belul_marad_361%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F15%2Fcsaladon_belul_marad_361%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F15%2Fcsaladon_belul_marad_361%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Családon belül marad"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/08/15/csaladon_belul_marad_361#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12749482" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/tears-4551435_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/08/11/tudtad_hogy_te_is_drogos_vagy
Tudtad, hogy te is drogos vagy?
2017-08-11T09:14:43+02:00
2017-08-11T09:14:43+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/makowka-2435991_1920.jpg" alt="makowka-2435991_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="273" height="247" style="margin-right: 5px;" />Én nem tudtam magamról. Valami jó kis mákos süti receptért bolyongtam a neten, és belebotlottam a szakirodalomba.</p>
<p>Rögvest kiderült, hogy a drog szó önmagában nem a kábítószerre utal, hanem valamennyi természetes és mesterséges anyagra, ami az élő szervezetbe jutva a központi idegrendszerre hat, megváltoztatja annak működését, funkcióját, illetve megvonása elvonási tüneteket okoz. Drognak tekintjük azokat az anyagokat, szereket, melyek a szervezetünkbe kerülve megváltoztatják viselkedésünket, gondolkodásunkat, érzelmeinket. Ebből a szemszögből drognak számít például a koffein, az alkohol, a dohány, és Shorbert Norbi szerint a cukor is. </p>
<p>Ez persze csak tudományos okoskodás, mert a köznyelvben drognak még mindig a kábítószert nevezzük, és lelkiismeretfurdalás nélkül isszuk meg a reggeli kávét, vagy kortyoljuk el esténként a pohár vörösbort. </p>
<p>Amikor a lányom aprócska volt, gyakran rendezett égig érő hisztiket (erről azóta sem szokott le), és egy éltes korú hölgy azt ajánlotta, hogy itassak vele mákteát. Kioktattam, hogy kétéves kor alatt nem szabad mákot adni a gyereknek, erre jött a pálinkás kenyérrel. Felháborodva meséltem otthon, hogy a néni mit javasolt, mire a nagymamán felvilágosított, hogy bizony régen, főleg vidéken bevett szokás volt ilyen módon "megnyugtatni" a babákat.</p>
<p>Bár a pálinkás kenyérről leszoktunk, de a máktea azóta is köztudatban van. A drogosok - pardon! - kábítószerélvezők-használók a mákteát különféle nyugtatókkal kombinálják, hogy a növényben lévő morfin hatását felerősítsék. Annak, hogy senki nem áll be karácsonykor a mákosbeiglitől, az az oka, hogy a háziasszonyok az érett máknövény magját teszik a tésztába, míg az ópiumot az éretlen mákgubó bemetszésével, a kifolyó "máktej' felhasználásával nyerik ki. </p>
<p>Annó, a munkahelyemen, egy karácsonyi ünnepség előtt az egyik adminisztrátor hölgy megkínálta az olasz főnökömet beiglivel, aki áradozott, hogy milyen finom a csokitöltelék. Mikor felvilágosítottam, hogy az mák, teljesen pánikba esett, és meg volt róla győződve, hogy el akarják tenni láb alól. Az olaszok nemigen használják ezt a növény étkezési célra, és teljesen ledöbbent, amikor elmeséltem, hogy nálunk bizony a gyerekek a menzán gyakran kapnak mákos tésztát. Vagyis akkoriban még kaptak, mert manapság ugye már reformétkeztetés van, amibe nem nagyon férnek bele a cukros tészták. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/frogs-1650657_1920.jpg" alt="frogs-1650657_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="300" height="191" style="margin-right: 5px;" /></p>
<p>Érdekes, hogy a wikipédia az ópium és a heroin mellett a narkotikus drogok közé sorolja az alkoholt is, és akut feszültségoldóként írja le. Tény, hogy egy pohár bortól általában ellazulnak az ember idegei, de aki már látott takony-részeg fazonokat verekedni, annak szerintem nem a fesztelenség jutott az eszébe. </p>
<p>A mindennapjaink során gyakran találkozunk pszichoaktív szerekkel, amelyek közül a leggyakrabban talán a serkentő drogok közé tartozó koffeint juttatjuk be a szervezetünkbe. Ott van a kávéban, a csokoládékban, az izoitalokban, de gyakran a szénsavas üdítőkben vagy a fogyitablettákban is. Csak érdekességképp írom le, hogy a serkentő drogok közé sorolják az ecstasyt, az amfetamint, a kokaint, és a metamfetamint is, de a hatásuk nyilván nem azonos a koffeinével. </p>
<p>Pszichoaktív növénynek számít a zsálya, a macskamenta, az orbáncfű, a szerecsendió és a citromfű is. Mielőtt valaki a fejemhez vágná, hogy kihagytam a felsorolásból egy csomót, szeretném tisztázni, hogy nem kívánok senkinek tippeket adni, elsősorban azokat a fűszereket/növényeket vettem górcső alá, amik nekem is vannak a háztartásomban, és naponta használom őket valamilyen célra. Természetesen a mákból nem készítek heroint, és nem szívom el a macskamentát, vagy zsályát sem. :D </p>
<p>A HáziPatika óvatosan megemlíti a pszichoaktív szerek taglalásánál a szerencsejátékot is, amit ugyan nem viszünk be a szervezetbe, tehát ebből a szempontból nem sorolható a kábítószerek vagy drogok közé, ugyanakkor a rendszeres szerencsejáték függőséghez vezet, és az elhagyása elvonási tüneteket okoz. Ha innen nézzük, a szerelem is pszichoaktív.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/addict-1032371_1280.png" alt="addict-1032371_1280.png" class="open-in-modal imgleft" width="249" height="249" style="margin-right: 5px;" />Sokan úgy gondolják, hogy a marihuána nem tartozik a káros pszichoaktív szerek közé, mert legalább annyi pozitív hatása van, mint amennyi negatív. Az biztos, hogy orvosi célra használják a növényből nyert kivonatot, és sokan esküsznek rá, hogy az olaja a rákgyógyításban aranyat ér. Viszont nekem az a <strong>gyanúm</strong>, hogy azok, akik elszívnak egy-két spanglit, <strong>általában</strong> nem állnak meg itt, és további szereket is kipróbálnak. </p>
<p>Régen maximum a sziput ismertük, de mivel büdös volt, csak a legelszántabbak próbálták ki. Sikk volt a sunyidohányzás, és titokban csórtunk apánktól pár korty pálinkát, majd közösen elszlopáltuk, hogy nagyon felnőttnek érezzük magunkat. Persze a szüleink meg voltak róla győződve, hogy angyalkák vagyunk a többi tinédzserhez képest, és ha valaki lebukott, attól azonnal elhatárolódtunk.</p>
<p>A mai fiatalok többségének ez már nem pálya, a tiltások ellenére hozzájutnak a dohányhoz, ahogy az alkohol beszerzését is könnyedén megoldják. A pszichoaktív szerekhez leginkább kíváncsiságból nyúlnak, azzal a szent meggyőződéssel, hogy egy alkalomtól még nem válnak függővé. A barátok tapasztalataira, élményeire hagyatkozva próbálnak ki olyan - sokszor szintetikus - szereket, amikről fogalmuk sincs, hogy mit tartalmaz, és ha az első élmény pozitív volt, borítékolható a folytatás. </p>
<p>A prevenció manapság még gyerekcipőben jár, és sajnos hiába próbáljuk megfeszített erővel normális nevelésben részesíteni a gyerekeinket, kábítószer ügyben maximum abban bízhatunk, hogy a gyerek józan esze és a pozitív példa, amit otthon lát, elegendő ok lesz számára, hogy visszautasítsa a felkínálkozó lehetőségeket. Ami tiltva van, az édes gyümölcs, tehát nem elegendő a "miért nem?" kérdésre annyi választ adni, hogy "azért, mert az rossz". Bármennyire is értelmetlennek, vagy feleslegesnek tűnik, de szülőként bele kell merülni a témába, és a lehetőségeinkhez mérten szakirodalmat, vagy akár az internetet segítségül hívni, hogy prezentáljuk a gyerekeknek a kábítószer- és alkoholfogyasztás veszélyeit. </p>
<p>A magam részéről maradok a saját, jól bevált kis drogjaimnál, és megyek <span style="text-decoration: line-through;">heroinos</span>mákos-almás lepényt sütni. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/no-drugs-156771_1280.png" alt="no-drugs-156771_1280.png" class="imgnotext open-in-modal" width="542" height="515" /></p>
<p><em>Remy</em></p>
<p><em>/valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik/</em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F11%2Ftudtad_hogy_te_is_drogos_vagy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F11%2Ftudtad_hogy_te_is_drogos_vagy%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F11%2Ftudtad_hogy_te_is_drogos_vagy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tudtad, hogy te is drogos vagy?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/08/11/tudtad_hogy_te_is_drogos_vagy#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12733558" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/makowka-2435991_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/08/09/balga_belgak_es_a_fipronil
Nekünk ugyan mi közünk a tojásmizériához?
2017-08-09T11:02:03+02:00
2017-08-09T11:02:03+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/egg-32115_1280.png" alt="egg-32115_1280.png" class="open-in-modal imgleft" width="220" height="287" style="margin-right: 5px;" />Hú, botrány van! A balga belgák el akarták sunnyogni, hogy fipronillal kezelt tyúkok tojták a tojásaikat, ezért a németek és a hollandok nagyon berágtak rájuk. Mindegy, ez minket úgysem érint, mert mi nem Németországból vesszük a tojást, és amúgy is... Ja, várjál! Már megint gondolkodtam.</p>
<p>Szóval itt ez a fipronil nevű anyag, amit általában növény-védőszernek titulálnak, de mivel remekül írtja a rovarokat, felhasználják állat-egészségügyi célokra is. A probléma vele az, hogy nagy dózisban károsítja az emberi szervezetet is, mert beépül a májba. </p>
<p>A tyúktetű vérszívó, jelenléte az állat pusztulásához vezethet, ami tömegtartásnál tömeges elhullást jelent. Ezt elkerülendő, a belgák szépen beporozták-permetezték a pipiket, és már nem is voltak tetvesek. A gond ott kezdődött, hogy a hatóanyag beépült a tojásba, és ezt bizony a teszek ki is mutatták - májusban! Nyilvános tájékoztatást viszont csak júliusban adtak ki, mert közben a hollandok is csináltak teszteket, és náluk is kibukott a mutatvány. </p>
<p>A fipronil a paraziták idegrendszerét támadja meg, és elpusztítja az élősködőket, háztartásokban kutya-cica élősködők elleni védekezésre is használjuk. Én konkrétan Frontline Spot-ot szoktam az állataimra csepegtetni, és ezt havonta ismétlem. Még mindenki él. A felhasználására szigorú szabályok vannak, a hatóanyag mennyiségét az állat súlyától teszik függővé. Használat után 24 órán át nem szabad simogatni az állatot, és a beépülés érdekében nem érheti víz a szőrét. Legalábbis az állatpatikában ezt szokta javasolni az eladó, de használati útmutatóban is leírnak mindent.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/bee-1523720_1920.jpg" alt="bee-1523720_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="323" height="182" style="margin-left: 5px;" /></p>
<p>A növény-védelem már más tészta, mert ezt a szert a méhecskék a bepermetezett növényekről szépen beviszik a kaptárba, és hiába csak egy dolgozó érintkezett vele, az egész kolóniát megmérgezheti, különös tekintettel az utódokra. A kutatások szerint nem pusztulnak el azonnal tőle, de mivel a neuroreceptorok blokkolását idézi elő, megváltoztatja a viselkedésüket, befolyásolja a tanulási képességüket.</p>
<p>Most legyinthetnénk, hogy na és, legfeljebb lesz pár kaptár fél-hülye méhecske, de tekintetbe véve, hogy az emberiség alapeledelének 90 százalékát kitevő 100 növényfajtából 71-et méhek poroznak be, már nem is annyira vicces a dolog. Aki mélyebben szeretné beleásni magát a témába, annak ajánlom a www.zsigogyorgy.hu oldalt.</p>
<p>Van rá egy fogadásom, hogy ennek a tojás-mizériának hosszútávon lesznek gazdasági hatásai. Lesz mire ráfogni az élelmiszerek drágulását!</p>
<p>Azt mondja a szakirodalom, hogy kis dózisban a fipronil nem okoz bajt. Én elhiszem, mert nem értek hozzá, de ha belegondolunk, hogy mennyi vegyszert "nyalunk be" ilyen-olyan úton kis dózisban, akkor szerintem már van okunk aggódni. <img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/chemicals-540607_1920.jpg" alt="chemicals-540607_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="257" height="194" style="margin-right: 5px;" />Vegyszerezzük a vizet, a levegőt, a növényeket, és igen, az állatokat is. Mindig, mindenből csak egy kicsit, azzal a felkiáltással, hogy az még nem árt. Közben csodálkozunk, hogy egyre több az allergiás beteg, és támogatjuk a rákkutatást, mert a rákbetegek száma is szépen szaporodik. Marokszámra kapkodjuk be a gyógyszereket, amiket szintén nem a bokorról szakítunk, és kikerüljük a boltban a bio-élelmiszereket, mert sokszor megfizethetetlenül drágák. Arról nem beszélve, hogy fogalmunk sincs róla, valóban bio-élelmiszerrel van-e dolgunk, mert a nylon alatt szépen mosolygó, hatalmas, fényesen piros almák nekem mindig is gyanúsak voltak. </p>
<p>Azért a régi öregeink tudtak valamit, amikor beborogatták a tyúkudvarba a sparheltből a hamut! A pipik megfürödtek benne, és egy erőteljes tyúkól meszelés után néhány hétig messzire szaladtak a tyúktetűk. </p>
<p>Ma már ritkán használnak alternatív módszereket a mezőgazdaságban, ahogy az élelmiszeripar is tömegtermelésre áll rá. Mindegy, milyen áron, profitot kell termelni! </p>
<p>De vajon hová fog ez vezetni? </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/environmental-protection-326923_1920.jpg" alt="environmental-protection-326923_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="552" height="368" /></p>
<p> <em>Remy</em></p>
<p><em>/valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik/</em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F09%2Fbalga_belgak_es_a_fipronil%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F09%2Fbalga_belgak_es_a_fipronil%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F09%2Fbalga_belgak_es_a_fipronil%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nekünk ugyan mi közünk a tojásmizériához?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/08/09/balga_belgak_es_a_fipronil#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12730072" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/egg-32115_1280.png
https://remydalmore.blog.hu/2017/08/08/fegyverek_foldjen
Fegyverek földjén
2017-08-08T17:47:47+02:00
2017-08-08T17:47:47+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/weapon-1239262_1920.jpg" alt="weapon-1239262_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="292" height="183" style="margin-right: 5px;" />Reggel olvasgattam a CNN híreit, és hirtelen nagy késztetést éreztem rá, hogy beszerezzek egy fegyvert, amivel megvédhetem a családom és magam életét. Ne legyünk kicsinyesek, mindjárt egy 44-es Magnum beszerzését tűztem ki célul, mert jól néz ki, és állítólag nagyot durran.</p>
<p>Tervem természetesen hamvába holt, mert ma Magyarországon közönséges földi halandónak fegyvertartási engedélyt szerezni gyakorlatilag lehetetlen. Ha valaki mégis a fejébe venné, hogy legálisan lövöldözni akar, annak célszerű belépni valamelyik FT sportegyesületbe, és végigvinni az előírt procedúrát, melynek szabályairól az érdeklődők a www.fieldtarget.hu-n részletesebben olvashatnak. A hírek szerint az engedélyek kiadását a BM tovább szigorítaná, ami a világban zajló eseményeket figyelembe véve nálam némi értetlenséget okozott.</p>
<p>De vajon van-e tényleges értelme a szabad, vagy majdnem szabad fegyvertartásnak? </p>
<p>Amerikában gyakorlatilag bárhol hozzá lehet jutni a fegyverekhez, akár legálisan, üzletben vásárolva, akár bolhapiacokon. A fegyvertartás szigorítását az elnöksége alatt Barack Obama szorgalmazta, ami az átlag amerikai polgárok java részénél hatalmas felháborodást okozott, mert a cowboyok földjén szinte minden család birtokol, vagy birtokolt fegyvert. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/flag-2419180_1280.png" alt="flag-2419180_1280.png" class="open-in-modal imgleft" width="180" height="180" style="margin-right: 5px;" /></p>
<p>A szigorítás nem volt alaptalan, mert az USA-ban több tömeggyilkosság történt, mint bármelyik másik, nem háborús övezetbe tartozó országban a világon. Példaként néhány eset: 2007-ben 37 embert öltek meg a Virginia Tech-mészárlásban, 2012-ben Adam Lanza a saját édesanyja meggyilkolása után 26 embert mészárolt le a Newtown-beli Sandy Hook Általános Iskolában, 2016-ban Orlandoban az amerikai történelem legbrutálisabb tömeggyilkosságában 49 embert halt meg. Paradox módon míg a politikai elit a fegyvertartás szigorításáról vitázott, a gyilkosságok hatására ugrásszerűen megnőtt a lakosság körében a fegyverek iránti kereslet. </p>
<p>2007-ben a világ polgári fegyvergyűjteményét 650 millióra becsülték, míg egy 2009-es NIJ jelentés szerint az Egyesült Államokban a civil lakosság mintegy 350 millió lőfegyvert birtokolt. Ezek a számok azóta vélhetően jócskán emelkedtek, mert a fegyverbiznisz nem állt meg. A kézi lőfegyver-felmérés szerint a polgári tulajdonban lévő lőfegyverek számát számos tényező, például az illegális kereskedelem és a globális konfliktusok miatt nem lehet pontosan meghatározni. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/iraq-2131242_1920.jpg" alt="iraq-2131242_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="223" height="167" style="margin-left: 5px;" /></p>
<p>A 2010-es statisztikák alapján az USA-ban száz emberből 89 rendelkezett lőfegyverrel, míg például a háborús konfliktusoktól sújtott Irakban százból "csupán" 34 ember birtokolt fegyvert. A magasabb jövedelmű országokban, az egymillió főt alapul vevő statisztika szerint a lőfegyverekkel elkövetett <em>véletlen emberölés, öngyilkosság/gyilkosság </em>tekintetében az USA élen jár, a maga 66/36 arányával, míg Magyarország a hatodik a listán, 8/1 aránnyal.</p>
<p>Különös módon azokban az országokban, ahol nem fegyverzik fel rutinszerűen a rendőri szerveket, alacsonyabb a lőfegyverekkel elkövetett bűnesetek száma. A déli csendes-óceáni szigetek háromnegyede nem ad fegyvert a tisztjeinek.</p>
<p>Habár a statisztikai adatok nem maiak, mégis elgondolkodtató, hogy ha egy ennyire fejlett országban, mint az USA, ilyen magától értetődően húzzák meg a ravaszt, és ennyire sok a lőfegyverrel elkövetett gyilkosság, mi történne, ha nálunk is könnyedén lehetne fegyverhez jutni? Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a nagy számok törvénye alapján az Egyesült Államokban jóval több a száz főre eső elmebetegek száma, mint nálunk, de azért... </p>
<p>Asszem', maradok a csúzlinál. </p>
<p>/<em>a bejegyzés a (edition.cnn.com/2017/07/19/world/us-world-crime-police-shooting-statistics/index.html) alapján készült/</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/hunting-1505594_1920.jpg" alt="hunting-1505594_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="519" height="345" /></em></p>
<p><em></em><em>Remy</em></p>
<p><em>/valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik/</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F08%2Ffegyverek_foldjen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F08%2Ffegyverek_foldjen%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F08%2Ffegyverek_foldjen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Fegyverek földjén"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/08/08/fegyverek_foldjen#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12728168" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/weapon-1239262_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/08/07/verveganok_halojaban
Vérvegánok hálójában
2017-08-07T09:52:03+02:00
2017-08-07T09:52:03+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/osso-buco-2535546_1920.jpg" alt="osso-buco-2535546_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="370" height="246" style="margin-right: 5px;" />Manapság divat mindenféle étkezési trendeket követni. Én sem szeretnék kimaradni semmi jóból, haladni kell a korral. Már egy ideje irigykedve figyeltem a pörköltös tányér mellől a vegánok üde arcbőrét, csodáltam karcsú alakjukat, amikor jött az elhatározás: vegán leszek!</p>
<p>Pontosabban valamilyen vegetáriánus, mert nem voltam tisztában a fogalmakkal. Úgy gondoltam, elegendő elhagyni a húst az ételekből, és sínen vagyok. Ez a részemről hatalmas lemondás volt, mert amúgy imádom a húsételeket, de biztos voltam benne, hogy játszi könnyedséggel elkészítem majd a karácsonyi töltött káposztát alternatív alapanyagokból. A család gyanakodva figyelte a legújabb hülyeségemet, és Úr és Parancsolómon kívül nem találtam szövetségest az ügyben. Szerintem ő is leginkább az éjszakák miatt döntött az együttműködés mellett, mert tisztában van sértődékeny természetemmel, és ugye a kanapén nem túl kényelmes aludni. </p>
<p>A vegetáriánusoknak három fajtáját különböztetjük meg: ovo-lakto vegetáriánus, akik csak húst nem fogyasztanak, tojást, tejet igen, lakto-vegetáriánust, akik húst és tojást nem, de tejet igen, illetve a vegánokat, akik semmilyen állati eredetű táplálékot nem vesznek magukhoz, csak és kizárólag növényeket fogyasztanak. Ezt még lehetne fokozni, különös tekintettel az etikai vegánságra, de szerintem így érthető mindenki számára, ezért maradjunk ennél a verziónál.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/network-592524_1920.jpg" alt="network-592524_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="222" height="211" style="margin-left: 5px;" /></p>
<p>A magam részéről a tojást, tejet nem kívántam elhagyni, így az egyes számú verziót választottam, és rögvest beléptem mindenféle csoportokba, hogy recepteket találjak, és én is lelkesen osszam az észt, hogy milyen jó vegánnak lenni. Nagyjából fél évig tartott a "tagságom", és ezen idő alatt megundorodtam a tejtől, a tojástól, az emberektől, és a rengeteg külsőmre, belsőmre tett negatív kritika miatt kvázi saját magamtól is. Teljesen a vegánság hatása alá kerültem, és egyáltalán nem pozitív értelemben! Konkrétan vérvegánok hálójába kerültem.</p>
<p>A vegetáriánusokról köztudott, hogy állatvédők. Ezzel nincs semmi baj, én is az vagyok, és tisztelek mindenkit, aki óvja maga körül az élővilágot. <strong>A gond ott kezdődik, amikor az állatbarátság átcsap embergyűlöletbe!</strong> És ezt most nem csupán a vegánokra értem, hanem alle zusammen az összes állatbarátra. </p>
<p>Egészen elképesztő radikalizmussal találkoztam az oldalakon, a tagok ész nélkül oltották és osztották egymást, ha valaki (véleményük szerint) hülyeséget kérdezett. A kedvencem az volt, amikor egy hölgy rákérdezett, hogy szabad-e irtani a tetűt, tekintettel rá, hogy az is egy állat. Poénból kérdezte, mert nyilván neki is elege lett a durva és sokszor gyalázkodó hozzászólásokból, de néhányan azonnal ugrottak a témára, és hosszas etikai fejtegetés kezdődött az állatok jogairól. De volt olyan tag is, aki kétségbeesetten kért segítséget, mert a hétvégén túrázni akart menni a barátaival, és fél tőle, hogy összetapossa az erdőben a bogarakat. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/pair-707509_1920.jpg" alt="pair-707509_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="240" height="170" style="margin-right: 5px;" /></p>
<p>A legdurvábbnak mégis azt a gyűlöletet éreztem, ami néhány emberből a saját embertársai felé áradt. Én úgy gondolom, hogy egy <strong>VALÓDI VEGÁN</strong> tiszteli az életet, és nem csupán az állatokét, hanem mindenkiét. Nem táplál gyilkos indulatokat az embertársai iránt, akár vegánok, akár nem. Édesanyaként rendkívül sértőnek éreztem, hogy a gyerekeket sokszor fattyaknak titulálták, és volt olyan, aki kijelentette, hogy előbb elvágná egy csecsemő torkát, mint hogy ártson egy kutyának. Kizárt dolognak tartom, hogy ő például valódi vegán lett volna, annak ellenére, hogy általában nem esszük meg egymást, tehát táplálkozási szempontból az ember nem releváns az ügyben. De a veganizmust az ahimsza fogalmához kötik, ami az élőlények elleni erőszak elkerülését hirdeti, és az ember tudomásom szerint élőlény. Egy hölgy azt vágta a fejemhez, hogy azért szereti jobban a macskákat, mint a gyerekeket, mert a csecsemőket nem vagdalják a kukákba az emberek. Még szerencse, nem tudom, hogy a macskák mennyivel lennének előbbre, ha kidobálnánk a saját utódainkat is! </p>
<p>Több helyen olvastam véleményeket a vegánokról, és az az általános vélekedés róluk, hogy az a vegán, aki öt perccel a bemutatkozás után kijelenti, hogy nem fogyaszt húst. És ez nagyon nagy baj! Itt ugyanis nem csak egy táplálkozási hóbortról van szó, a valódi vegánok az állatok ipari méretű kizsákmányolása ellen (is) küzdenek. Most lehetne legyinteni, hogy hova a hiszti, de ha belegondolunk, hogy például a boltban vásárolt csirke milyen utat jár be a tojás és a tányérra kerülése között, már nem is annyira hülyeség a dolog. A rengeteg hormontartalmú, növekedést serkentő szer beépül az emberi szervezetbe, és csak a jó ég tudja, milyen elváltozásokat okoz.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/clay-pot-622750_1920.jpg" alt="clay-pot-622750_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="240" height="162" style="margin-right: 5px;" /></p>
<p>Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a teljesen <strong>csak</strong> növényi alapú táplálkozás nem való mindenki számára, nem minden szervezet viseli el a váltást. Az enyém sem tette, és a kis kalandomnak hosszas és ijesztő orvosi kezelés lett a vége, annak ellenére, hogy beszedtem az ajánlott bogyócskákat, és liter szám ittam a vasat. </p>
<p>A vegánság nem trend, nem múló szeszély, a vegánság életforma! Nem írja elő a gyűlölködést, nem helyezi előbbre egy állat érdekét az emberénél! Azok a vérvegánok, akik habzó szájjal gyűlölködnek húsevő embertársaik iránt, gyilkosnak, dögevőnek titulálják őket, ellenszenvessé és nevetségessé teszik az egész mozgalmat. </p>
<p>Ne legyetek vérvegánok, mert kicsesztek a többiekkel!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/heart-471783_1920.jpg" alt="heart-471783_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="610" height="431" /></p>
<p><em>Remy</em></p>
<p><em>/a fotók illusztrációk, a Pixabayről származnak/ </em><br /><em></em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F07%2Fverveganok_halojaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F07%2Fverveganok_halojaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F07%2Fverveganok_halojaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Vérvegánok hálójában"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/08/07/verveganok_halojaban#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12724240" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/osso-buco-2535546_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/08/02/proliskodtunk_a_velencei-tonal
Proliskodtunk a Velencei-tónál
2017-08-02T08:18:24+02:00
2017-08-02T08:18:24+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/sunset-1963354_1920.jpg" alt="sunset-1963354_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="275" height="206" style="margin-right: 5px;" />A nagy fiamnak tavaly az volt az első feladata a gimiben, hogy írjon egy fogalmazást három külföldi helyről, ahol nyaralt. Kikerekedett a szemem, mert ugyan nem élünk mély szegénységben, de sokgyerekes átlag magyar családként nemigen engedhetjük meg magunknak, hogy külföldre szaladgáljunk nyaralni. De ha megengedhetnénk is elgondolkodnék rajta, hogy ennyi gyerekkel elinduljak-e. Mondtam a gyereknek, hogy írja le az esztergomi kirándulásunkat, mert legalább háromszor átnézett a kupoláról Szlovákiába, de végül valami más sztoriban egyeztek meg a tanerővel. Idén remélem nem lesz ilyen feladatuk, mert a nyarat itthon töltjük, a saját privát tengerpartunk szélén, ami egy szép kék tescós medencét jelent. </p>
<p>Azért, hogy mégis érje a gyerekeket valamiféle nyári élmény, és legyen mit mesélni szeptemberben a suliban, beiktattunk egy nagymamás nyaralást a szomszédos megyében, illetve egynapos kirándulásokat szervezünk. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/thermometer-501608_1280.jpg" alt="thermometer-501608_1280.jpg" class="open-in-modal imgright" width="278" height="94" style="margin-left: 5px;" />Hétfőn a hőmérő árnyékban 35 fokot mutatott, én a gáztűzhely mellett, Úr és Parancsolóm a kertben igyekezett elveszteni a teste víztartalékának nagy részét. Amikor már kellőképpen oxigénhiányos állapotba kerültünk a melegtől, odavetette magát mellém a "teraszon" árválkodó műanyag székre, és elhaló hangon benyögte: "<em>Menjünk le a Velencei-tóra!" </em></p>
<p><em></em>Nem tudom, mi ütött belém, hogy rábólintottam, általában kerülöm a szabad vízi fürdőhelyeket, mert javarészt koszosak. Nem díjazom, ha az aranyakkal felpompásított, talpig izmos urak odasercintenek mellém a vízbe, vagy az elfogyasztott sörmennyiséggel pont a gyerekem feje mellett kívánják duzzasztani a tavat. Ezek egyébként privát tapasztalatok, ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el. </p>
<p> Délután fél hatra értünk le, kaptunk azonnal parkolóhelyet, ami itt nagyon ritkán fordul elő, szóval jól indult a kaland. A saját gyerekeink mellé beszereztünk egy bónusz bébit is, így öt gyerekkel csattogtunk a gyönyörűre varázsolt, homokos velencei korzón a partra. A tó a lassan aludni készülő nap fényében fürdött, a víz kellemesen meleg volt, és ha figyelmen kívül hagyom a tetején úszkáló használt ragtapaszokat, szemetet, enyhén mocskosnak tűnő vizet, azt kell mondjam: minden adott volt hozzá, hogy jól érezzük magunkat. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/mountains-270730_1920.jpg" alt="mountains-270730_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="279" height="209" style="margin-right: 5px;" /></p>
<p>Az idilli állapot éppen addig tartott, amíg a röpke egyórás úszkálás után a kölykök egyhangúlag kijelentették, hogy éhesek. Szerencsére lángost kívántak, így megkönnyebbülve vettük az irányt a büfék felé. Mégsem két fogásos vacsorára vágynak, valami menő étteremben! Egy lángos, egy pohár szörp nem fog sokba kerülni! Hát... Sokba került. Egy mezei lángos négyszázötven forint, de ez a nudista verzió, ha szemérmesen kér rá az ember sajt-tejföl ruhát, az már hatszázötven. Az italok szintén négyszázötvennél kezdődnek, és ezt csak fokozni lehet, alámenni nemigen. Természetesen mindenki sajtos-tejfölöst kért, én pedig a nap hátralévő részében a haszonkulcs fogalmán gondolkodtam, és azt számolgattam, hogy ennyi pénzből mennyi lángost tudnék otthon sütni. Tudom, ez prosztó, proli dolog, de hát ez van! Pozitívumként azért elmondanám, hogy lapostányér méretű tésztakorongok kerültek az asztalunkra, és még a két méter magas kisfiam is jóllakottan állt fel a kényelmetlen fapadról. </p>
<p>A Balatonon állítólag van ezerötszáz forintos lángos is, gyors fejszámolás, és jön az <em>"aztakurva!"</em> érzés. Azt mondják, pang a hazai turizmus, talán a vizes vb enyhíti a bajt.</p>
<p>Egyszer a nem gyengén gazdag ismerőseinkkel beszélgettünk nyaralás témában, és amikor szóba került, hogy nekünk csak hazaira van keret, legyintettek.</p>
<p><em>"Drága. Menjetek inkább Horvátországba, ott minden van, és meg is lehet fizetni!"</em><em></em></p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/croatia-584088_1920.jpg" alt="croatia-584088_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="426" height="281" /> </p>
<p><em>Remy</em></p>
<p><i>/valamennyi kép illusztráció, a Pixabayről származik/</i></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F02%2Fproliskodtunk_a_velencei-tonal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F02%2Fproliskodtunk_a_velencei-tonal%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F08%2F02%2Fproliskodtunk_a_velencei-tonal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Proliskodtunk a Velencei-tónál"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/08/02/proliskodtunk_a_velencei-tonal#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12709800" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/sunset-1963354_1920.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/07/28/hulye_nevek_viharaban
Hülye nevek viharában
2017-07-28T07:45:51+02:00
2017-07-28T07:45:51+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p><img src="https://i.imgur.com/QimPgjf.jpg" alt="stamp-143192_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="176" height="125" style="margin-left: 5px;" />Olvastam egy cikket a <span style="text-decoration: underline;"><em>nem mondom meg, hogy hol</em>,</span> ahol sokadjára taglalták, hogy a mai szülők milyen hülye neveket adnak a csemetéknek. Elrettentésül fel is soroltak párat, és első hallásra tényleg viccesnek tűnt némelyik. </p>
<p>A cikk olvasása után elgondolkodtam azon, hogy mi vezeti rá a szülőket, hogy ilyen neveket adjanak a gyereküknek. Azután rájöttem, hogy én pontosan ilyen "hülye" nevet adtam a gyerekemnek. Nem egynek, mindjárt négynek.</p>
<p>Az ok rendkívül egyszerű, a saját gyerekkoromból indultam ki. Az iskolában, de már az óvodában is kimondottan frusztrált, hogy rajtam kívül még három-négy ugyanolyan nevű lányka volt, és ha a tanár, vagy óvónő rárivallt valamelyikre, bizony én is vigyázzba pattantam, és közben rendkívül rosszul éreztem magamat. A suliban a feleléseknél külön sokk volt, amikor kimondták a nevemet, és csak akkor nyugodtam meg, amikor a tanár nem velem vett fel szemkontaktust. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/easter-2121022_1920.jpg" alt="easter-2121022_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="199" height="132" style="margin-right: 5px;" />Az ellentábornál első körben a csúfolás szerepel érvként, mert <em>"szegény gyereket majd halálra szekálják"</em>. Tök átlagos névvel anyakönyveztek, ezért is vettem fel álnevet az íráshoz, és jelentem: engem is csúfoltak. Kis verset költöttek a nevemről, amiben segítségükre volt az akkoriban nagyon népszerű és általam is kedvelt Hahota könyvecske. De csúfolták a Józsikát Morzsikának, a Lacikát Pacikának, sőt, még a férfias nevű Antal sem úszta meg, ő Tonó lett. Én is csúfoltam másokat. Nem azért, mert haragudtam rájuk, hanem azért, mert a gyermeki eszemmel viccesnek találtam. </p>
<p>A különleges nevek csak nekünk, felnőtteknek különlegesek. Éppen úgy, ahogy annak idején a Renáta, a Tímea, vagy éppen a Barnabás név furának számított, és beszóltak az öregeink azoknak, akik ilyen kacifántos nevet adtak a gyereknek. Mert miért nem lehetett Béla, Jolán, vagy Margit? </p>
<p>Amikor négyeskét vártuk, komoly bajba kerültem névügyileg. Még két hónap lett volna a nagy eseményig, de az <img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/baby-2395307_1920.jpg" alt="baby-2395307_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="208" height="143" style="margin-left: 5px;" />orvos teljesen váratlanul úgy döntött, hogy a babának azonnal meg kell születnie. Egyedül mentem a kórházba, a telefonomat a táskámban hagytam, így nem tudtam senkit értesíteni. És nem volt kiválasztva név, mert három fiú után nem hittünk már az ultrahangnak. Persze, ötletelt mindenki, kivéve a gyerek apját, így amikor az arcomba tolták az üvöltő, vörös kis pálcikaembert, és a "nemtomki" ott állt mellette egy pennával és papírral, hogy <em>"akkor mi is a neve?"</em>, hirtelen nem tudtam mit kellene mondanom. Mert választottam nevet, de ott, akkor, lepellel letakarva, kikötözve, idegen pasikkal a lábam között (voltak vagy öten) nem jutott eszembe. Benyögtem azt a nevet, amit drága szülém javasolt. Persze hogy ő volt az első, aki megkérdezte, hogy "<em>honnan szedted ezt a hülye nevet?"</em>. Elkerekedett a szeme, mikor mondtam, hogy honnan. És jelentem: <strong>a név működik</strong>!</p>
<p>A gyerekek iskolájában bőven van olyan tanuló, akiket különleges névvel áldottak meg a szüleik. Van pl. Odin, Amand, Máriusz, és a társaiknak természetes, hogy így hívják őket. Nem ítélkeznek, náluk nem a név dönti el, hogy ki a barát, vagy ki nem.</p>
<p>Elkapott a röhögőgörcs, amikor az egyik játszótéren egy apuka odakiáltott a három éves forma kisfiának, hogy <em>"Gordonka, ideje indulni"</em>. Pedig a Gordon egy csodálatosan szép, igazi férfias név. Valószínűleg felnőttként nem teszi majd oda a "ka" szócskát a főnöke a neve után, ahogy a felesége sem fogja "kázni".</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/matrix-2502957_1920.jpg" alt="matrix-2502957_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="244" height="162" style="margin-right: 5px;" />De ugyanígy jártam, amikor a külföldi főnököm bemutatta az egyik rokonát. A hölgyet Pinának hívták, és a saját hazájában nem hogy nem szokatlan, de régi és közkedvelt név. </p>
<p>A világ éppen azon fáradozik, hogy elmossa a határokat a nemzetek között, és elég jó úton halad. Nincs kizárva, hogy a gyerek felnőttként egy olyan közegbe kerül majd, ahol teljesen természetes és átlagos lesz a neve, vagy legalábbis nem a jelentése, hanem a hangzása miatt lesz különleges. Például a sokak által kifogásolt Kandidát máshol előszeretettel adják a lánykáknak.</p>
<p>Az ítélkezés szerintem szánalmas, mert már nem a huszadik század elején élünk, amikor bedobták a közösbe a születendő gyerek nevét, és a leendő anyuka csak bólogathatott. A lehetőségeket igenis ki lehet, és ki is kell használni! Ha nem tetszik a gyereknek, tizennyolc éves kora után simán dönthet másként.</p>
<p>Nem akarok senkit rábeszélni, vagy meggyőzni az álláspontomról, de úgy gondolom, hogy a névválasztást a szülőkre kell bízni . Nincs joga senkinek sem beleszólni a döntésbe, főleg úgy nincs, hogy nem ismeri az illetők hátterét, okait, indokait.</p>
<p>Ez <strong>MAGÁNÜGY</strong>!</p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/pregnancy-2221960_1920.jpg" alt="pregnancy-2221960_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="648" height="432" /></em></p>
<p><em>Remy</em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F07%2F28%2Fhulye_nevek_viharaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F07%2F28%2Fhulye_nevek_viharaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F07%2F28%2Fhulye_nevek_viharaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hülye nevek viharában"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/07/28/hulye_nevek_viharaban#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12694845" border="0" /></a><br /></p>
0
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://i.imgur.com/QimPgjf.jpg
https://remydalmore.blog.hu/2017/07/26/szolgalunk_es_felunk
Szolgálunk és félünk
2017-07-26T12:32:18+02:00
2017-07-26T12:32:18+02:00
Remy Dalmore
https://blog.hu/user/1262945
<p>Jó, tudom, ne dicsekedjek, de hát ha már megírtam ezt a regényt, legalább ide hagy tegyem ki!<img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/konyvborito_atmeretezve.png" alt="konyvborito_atmeretezve.png" width="210" height="260" style="margin-left: 5px;" class="imgright" /></p>
<p>A történetem alapkoncepciójául az szolgált, hogy csodálom a katonákat és a rendőröket. A fegyveres erők valamennyi tagja hatalmas felelősséget vesz a nyakába, amikor belép a "seregbe", vagy továbbképezi magát rendőrnek. Nem elsősorban a munkájukkal jár hatalmas felelősség, hanem saját magukkal és a családjukkal szúrnak ki.</p>
<p>Persze, ezt most egy kicsit túldrámáztam, de ha valaki logikusan végiggondolja, hogy minek teszik ki magukat ezek a fiúk és lányok, akkor megérti, hogy mire gondoltam.</p>
<p>A mai zűrzavaros politikai és gazdasági helyzetben bizony gyakran előfordul, hogy levezénylik őket hetekre a határhoz, és egyáltalán nem biztos, hogy máról holnapra nem kell majd helytállniuk valódi fegyveres konfliktusokban. Valljuk be: kicsi ország vagyunk, elkerültek minket az éles helyzetek, a terroristák főleg ugródeszkának használnak minket, így eddig szerencsére nem történt semmi komoly incidens, ahol elő kellett volna kapni a fegyvereket a tokból. De ez nem biztos, hogy így is marad, és a feleségek/férjek/szülők/gyerekek egy frászban vannak, hogy vajon szerettük aznap este hazaér-e épségben. Az aggódás a kisebbik gond!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/soldiers-1002_1920.jpg" alt="soldiers-1002_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="194" height="117" style="margin-right: 5px;" />A nagyobbik az, hogy ha bármilyen okból kihullanak a fiúk/lányok a sorból, egyáltalán nem biztos, hogy el tudnak helyezkedni a civil szférában! Elég egy tévedés, egy rosszul megválasztott mozdulat, véletlenül okozott baleset, vagy hirtelen indulatból reagálás, hogy kettétörjön az életük. Emberek, tehát vannak érzéseik, és ha olyasmivel kerülnek szembe, ami egy normális embernek kinyitja a bicskát a zsebében, nekik akkor is udvariasnak kell maradniuk, és a szabályok szerint kell eljárniuk.</p>
<p>Míg egy mérnök az elbocsátása után is mérnök maradhat, a katona és a rendőr gyakorlatilag majdnem mindent elveszít, amit az addigi élete folyamán felépített. A legnehezebb helyzetben talán azok vannak, akik "csak" rendőrök, vagy "csak" katonák, értem ezalatt, hogy nem tanultak semmilyen szakmát. Talán ez a típusú zsaru már<img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/police-officer-111115_1920.jpg" alt="police-officer-111115_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="99" height="74" style="margin-left: 5px;" /> nem is létezik, hiszen annak idején korán nyugdíjba vonulhattak. De akik tanultak, azok sem biztos, hogy néhány év katonáskodás vagy rendőrösködés után vissza tudnak illeszkedni a "normális" emberek közé. A munkáltatók szerintem kissé gyanakodva vakaróznak, ha egy "kibukott" zsaru akar felvételt nyerni valamilyen posztra. Én tutira gyanakodnék, még akkor is, ha az illető amúgy maximálisan megfelelne a posztra.</p>
<p>Szóval a könyvem szerelmi drámának indult, de végül katonás-titkos ügynökös bohózat lett belőle, amibe egy kis pikáns szexuális vonalat is belekevertem. A krimi vonal véletlenül került bele, az alapkoncepcióm az volt, hogy nagyon tragikus legyen. De nem lett. </p>
<p><strong>Mae japán származású, amerikai nagyon-nagyon titkos ügynöknő. Olyasmibe tenyerelt, ami miatt el kell tűnnie, de a főnöke kérésére ki kell jelölnie két újabb lehetséges ügynököt a saját helyére. Keresgélés közben belebotlik a <img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/helicopter-380983_1920.jpg" alt="helicopter-380983_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="157" height="105" style="margin-right: 5px;" />Lee család két örökbefogadott tagjába, az okos és kötelességtudó, színes bőrű Dantéba, és annak erőteljesen zakkant, fehér bőrű húgába, a bokszoló Cherriebe. A két nő Mae hibájából konfliktusba keveredik, és a következmények csaknem Cherrie életébe kerülnek. Időközben előkerül a harmadik tesó is, a szintén színes bőrű, hirtelen haragú Timothy, és a három Lee sarj azon kapja magát, hogy a hazát szolgálják. Ennek a kiképző tisztek annyira nem örülnek, de Dante nagy bánatára a fegyverektől rettegő Cherrie mindent megtesz azért, hogy magas rangú katonai, és elvetemült terrorista körökben örökre megjegyezzék a nevüket. Ennek következtében felrobban ez-az, tönkre megy pár luxusautó, leég néhány épület, ki irtásra kerül egy komplett ökológiai szisztéma, és a káoszban meg kell védeni még egy bajnoki övet is. </strong></p>
<p>Ha szereted a lendületes, sírós-nevetős történeteket, amikben egy icipici scifi sincs, szeretettel ajánlom neked a regényemet, amiből a www.remydalmore.com oldalra feltöltöttem pár oldalt, így bele tudsz olvasni. A www.novumpublishing.hu oldalán további olvasópróbát találsz, és ha tetszett, e-book formájában, valamint nyomtatott könyv formájában is meg tudod rendelni. </p>
<p>További vásárlási lehetőségek: </p>
<p>https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/mas-vilag-a-szivarvany-tovenel</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/konyborito.jpg" alt="konyborito.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Üdv.: <em>Remy</em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F07%2F26%2Fszolgalunk_es_felunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F07%2F26%2Fszolgalunk_es_felunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fremydalmore.blog.hu%2F2017%2F07%2F26%2Fszolgalunk_es_felunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szolgálunk és félünk"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://remydalmore.blog.hu/2017/07/26/szolgalunk_es_felunk#comments"><img class="item_ctp" src="https://remydalmore.blog.hu/rss/image/post/id/12691147" border="0" /></a><br /></p>
1
2017-07-27 09:16:11
Remy Dalmore
https://remydalmore.blog.hu
https://m.blog.hu/re/remydalmore/image/konyvborito_atmeretezve.png