Én nem tudtam magamról. Valami jó kis mákos süti receptért bolyongtam a neten, és belebotlottam a szakirodalomba.

Rögvest kiderült, hogy a drog szó önmagában nem a kábítószerre utal, hanem valamennyi természetes és mesterséges anyagra, ami az élő szervezetbe jutva a központi idegrendszerre hat, megváltoztatja annak működését, funkcióját, illetve megvonása elvonási tüneteket okoz. Drognak tekintjük azokat az anyagokat, szereket, melyek a szervezetünkbe kerülve megváltoztatják viselkedésünket, gondolkodásunkat, érzelmeinket. Ebből a szemszögből drognak számít például a koffein, az alkohol, a dohány, és Shorbert Norbi szerint a cukor is. 

Ez persze csak tudományos okoskodás, mert a köznyelvben drognak még mindig a kábítószert nevezzük, és lelkiismeretfurdalás nélkül isszuk meg a reggeli kávét, vagy kortyoljuk el esténként a pohár vörösbort. 

Amikor a lányom aprócska volt, gyakran rendezett égig érő hisztiket (erről azóta sem szokott le), és egy éltes korú hölgy azt ajánlotta, hogy itassak vele mákteát. Kioktattam, hogy kétéves kor alatt nem szabad mákot adni a gyereknek, erre jött a pálinkás kenyérrel. Felháborodva meséltem otthon, hogy a néni mit javasolt, mire a nagymamán felvilágosított, hogy bizony régen, főleg vidéken bevett szokás volt ilyen módon "megnyugtatni" a babákat.

Bár a pálinkás kenyérről leszoktunk, de a máktea azóta is köztudatban van. A drogosok - pardon! - kábítószerélvezők-használók a mákteát különféle nyugtatókkal kombinálják, hogy a növényben lévő morfin hatását felerősítsék. Annak, hogy senki nem áll be karácsonykor a mákosbeiglitől, az az oka, hogy a háziasszonyok az érett máknövény magját teszik a tésztába, míg az ópiumot az éretlen mákgubó bemetszésével, a kifolyó "máktej' felhasználásával nyerik ki. 

Annó, a munkahelyemen, egy karácsonyi ünnepség előtt az egyik adminisztrátor hölgy megkínálta az olasz főnökömet beiglivel, aki áradozott, hogy milyen finom a csokitöltelék. Mikor felvilágosítottam, hogy az mák, teljesen pánikba esett, és meg volt róla győződve, hogy el akarják tenni láb alól. Az olaszok nemigen használják ezt a növény étkezési célra, és teljesen ledöbbent, amikor elmeséltem, hogy nálunk bizony a gyerekek a menzán gyakran kapnak mákos tésztát. Vagyis akkoriban még kaptak, mert manapság ugye már reformétkeztetés van, amibe nem nagyon férnek bele a cukros tészták.  

Érdekes, hogy a wikipédia az ópium és a heroin mellett a narkotikus drogok közé sorolja az alkoholt is, és akut feszültségoldóként írja le. Tény, hogy egy pohár bortól általában ellazulnak az ember idegei, de aki már látott  takony-részeg fazonokat verekedni, annak szerintem nem a fesztelenség jutott az eszébe. 

A mindennapjaink során gyakran találkozunk pszichoaktív szerekkel, amelyek közül a leggyakrabban talán a serkentő drogok közé tartozó koffeint juttatjuk be a szervezetünkbe. Ott van a kávéban, a csokoládékban, az izoitalokban, de gyakran a szénsavas üdítőkben vagy a fogyitablettákban is. Csak érdekességképp írom le, hogy a serkentő drogok közé sorolják az ecstasyt, az amfetamint, a kokaint, és a metamfetamint is, de a hatásuk nyilván nem azonos a koffeinével.  

Pszichoaktív növénynek számít a zsálya, a macskamenta, az orbáncfű, a szerecsendió és a citromfű is. Mielőtt valaki a fejemhez vágná, hogy kihagytam a felsorolásból egy csomót, szeretném tisztázni, hogy nem kívánok senkinek tippeket adni, elsősorban azokat a fűszereket/növényeket vettem górcső alá, amik nekem is vannak a háztartásomban, és naponta használom őket valamilyen célra. Természetesen a mákból nem készítek heroint, és nem szívom el a macskamentát, vagy zsályát sem. :D 

A HáziPatika óvatosan megemlíti a pszichoaktív szerek taglalásánál a szerencsejátékot is, amit ugyan nem viszünk be a szervezetbe, tehát ebből a szempontból nem sorolható a kábítószerek vagy drogok közé, ugyanakkor a rendszeres szerencsejáték függőséghez vezet, és az elhagyása elvonási tüneteket okoz. Ha innen nézzük, a szerelem is pszichoaktív.

Sokan úgy gondolják, hogy a marihuána nem tartozik a káros pszichoaktív szerek közé, mert legalább annyi pozitív hatása van, mint amennyi negatív. Az biztos, hogy orvosi célra használják a növényből nyert kivonatot, és sokan esküsznek rá, hogy az olaja a rákgyógyításban aranyat ér. Viszont nekem az a gyanúm, hogy azok, akik elszívnak egy-két spanglit, általában nem állnak meg itt, és további szereket is kipróbálnak.  

Régen maximum a sziput ismertük, de mivel büdös volt, csak a legelszántabbak próbálták ki. Sikk volt a sunyidohányzás, és titokban csórtunk apánktól pár korty pálinkát, majd közösen elszlopáltuk, hogy nagyon felnőttnek érezzük magunkat. Persze a szüleink meg voltak róla győződve, hogy angyalkák vagyunk a többi tinédzserhez képest, és ha valaki lebukott, attól azonnal elhatárolódtunk.

A mai fiatalok többségének ez már nem pálya, a tiltások ellenére hozzájutnak a dohányhoz, ahogy az alkohol beszerzését is könnyedén megoldják. A pszichoaktív szerekhez leginkább kíváncsiságból nyúlnak, azzal a szent meggyőződéssel, hogy egy alkalomtól még nem válnak függővé. A barátok tapasztalataira, élményeire hagyatkozva próbálnak ki olyan - sokszor szintetikus - szereket, amikről fogalmuk sincs, hogy mit tartalmaz, és ha az első élmény pozitív volt, borítékolható a folytatás. 

A prevenció manapság még gyerekcipőben jár, és sajnos hiába próbáljuk megfeszített erővel normális nevelésben részesíteni a gyerekeinket, kábítószer ügyben maximum abban bízhatunk, hogy a gyerek józan esze és a pozitív példa, amit otthon lát, elegendő ok lesz számára, hogy visszautasítsa a felkínálkozó lehetőségeket. Ami tiltva van, az édes gyümölcs, tehát nem elegendő a "miért nem?" kérdésre annyi választ adni, hogy "azért, mert az rossz". Bármennyire is értelmetlennek, vagy feleslegesnek tűnik, de szülőként bele kell merülni a témába, és a lehetőségeinkhez mérten szakirodalmat, vagy akár az internetet segítségül hívni, hogy prezentáljuk a gyerekeknek a kábítószer- és alkoholfogyasztás veszélyeit.  

A magam részéről maradok a saját, jól bevált kis drogjaimnál, és megyek heroinosmákos-almás lepényt sütni. 

Remy

/valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik/