Akarsz balhét? Eressz össze egy nimfomániás bokszolót, egy börtönviselt stricit és egy ezermester fitneszedzőt egy gátlástalan titkosügynökkel, és máris áll a bál!

Remy Dalmore MÁS világ - A szivárvány tövénél című regényében száz fokon pörgeti a romantikát, amihez a háttérzajt dörgő pofonok, robbanó luxusautók, és zokogó terroristák adják. A regény mellőzi a megszokott kliséket, olvasásakor fennáll a heveny röhögő-görcs veszélye, ezért fogyasztását kizárólag saját felelősségre ajánljuk!

Olvass bele:

 "Timothy kissé késve ért Griffin kávézójához, ahol a megbeszélést akarták tartani. Mae és Daniel már az irodában ücsörögtek, amikor beesett az ajtón, és kimondottan hálás volt az elé tolt kávéscsésze láttán.

- Kösz! Ez most életet mentett! - hálálkodott.

- Nehéz éjszakád volt? - kérdezte incselkedve Daniel.

- Ami azt illeti, eléggé! De nem panaszkodom, a hazámért bármire képes vagyok. És eléggé megérte. Fiona meghívott minket a hétvégi buliba – sóhajtotta színpadiasan Maere nézve.

- Fiona? Ennyire jóban vannak? - kérdezte megütközve Griffin.

- Ennyire! - bólintott a férfi, és elmesélte az előző nap történteket.

Néhány apróságot kihagyott belőle, de a többiek kitalálták a hiányzó részleteket.

- Te... megdugtad a fő gyanúsítottunkat? - csattant fel a nő.

- Nem, dehogy! Tudtommal nem őt keresitek. Vagy már igen? Mert akkor de!

- Na, én most vesztettem el a fonalat! - nyafogta Daniel, és kavargatni kezdte a teáját.

- Nem, nem őt keressük, ez igaz. De ugye nem mondtál neki semmit arról, hogy...

- Semmiről semmit nem mondtam neki, még szeretnék élni pár évig. És tisztázzuk, hogy kizárólag a hazám érdekében, kötelességtudatból feküdtem le vele, nem élvezetből! Viszont munkát ajánlottak, nem kevés pénzért, úgyhogy holnap estére légy csini, mert asszonyostól kell mennem a buliba – mondta Maere nézve.

- Holnapra? És hogy magyarázom ezt meg Cherrienek? - kérdezte ijedten a nő.

- Találj ki valamit, légy kreatív! Elvégre nő vagy, profi módon hazudsz!

- Ez nem is igaz! - tiltakozott a női nem nevében, mert a másik két férfi is bólogatni kezdett.

Cherrie fegyelmezetten állt az eligazítás alatt. Az őrnagy elmondta, hogy aznap látogatóik lesznek, és különösen összeszedett munkára szólította fel őket. Egész nap maximálisan próbált koncentrálni, és valamennyi gyakorlatot előírásszerűen hajtotta végre, amit az ezredes, a feltűnően unatkozó kormányzó, a sleppje és néhány magas rangú katonatiszt az érdeklődés legkisebb szikrája nélkül figyelt. Végül az újoncok lementek egy lövészárokszerű építménybe, és egy-egy kézigránátot nyomtak a kezükbe, majd az őrnagy elmagyarázta és be is mutatta, hogy mi a feladat.

Cherrie már az első robbanásnál pánikba esett, rémülten táncolt a kezében a gránát. Egymás után jöttek a robbanások a lövészárok melletti üres területről. Amikor a lányra került a sor, az ijedtségtől sokkos állapotban kihúzta a szeget, és azzal a mozdulattal eldobta, majd zavarodottan nézett a kezében tartott gránátra.

- Dobd el! - üvöltötte mellette Dante, amitől grátisz frászt kapott, és a háta mögé hajította, egyenesen egy fegyverekkel teli ládába.

- Kifelé! - üvöltötte az őrnagy, de addigra már a többiek mind kivetették magukat a majd háromméteres betonfal tetejére.

Dante megragadta a derekát, és fellökte a falra, majd ő is követte. Az utolsó pillanatban jutottak ki, mielőtt a robbanás krátert vágott volna arra a helyre, ahol addig ácsorogtak. A kormányzó és a katonatisztek néhány méter távolságról döbbenten nézték a robbanást. Mayers végignézett a szédelegve feltápászkodó, földdel és törmelékkel borított, köhécselő katonákon, és magában villámgyors névsorolvasást tartott. Megnyugodva megállapította, hogy mindannyian meg vannak, azután rezzenéstelen arccal a küldöttség felé fordult.

- Nos, kérem! A katonáinknak az életük múlhat a gyors helyzetmegoldáson! Ha nem ismerik fel időben a veszélyt, vagy nem jól reagálnak, könnyen ottmaradhatnak! A kiképzésen megtanítjuk nekik, hogy váratlan események során azonnal cselekedniük kell!

A kormányzó elismerően bólogatott, és a katonatisztek is izgatottan sutyorogva tárgyalták egymás között a történteket. Egyedül a tábornok nézett Mayersra gyilkos arckifejezéssel, de az ezredes úgy csinált, mint aki nem látja. Az őrnagy nem mert ordítozni velük, ezért csak felsorakoztatta őket, és elindultak a lőgyakorlatra.

A feladat egyszerű volt, egy kimondottan erre a célra épített torony ablakaiban elhelyezett céltáblára kellett lőniük. Mivel sokan voltak, ezért felváltva lőttek. Aki már végzett, az a küldöttség mögött laza pihenő állásban várta a gyakorlat végét. Mindenkinek ki volt jelölve egy-egy tábla, amit el kellett találnia. Cherrie az utolsó körben került sorra. Egy emeleti céltáblát kapott, és még mindig remegve az előző robbanás hangjától engedelmesen beállt az üvegkalitkába, hogy a fülére húzza a fülvédőt. A torony tetején lévő lámpa pirosról zöldre váltott, és mindenki felkapta a puskát. A lány a célra tartotta a fegyvert, amivel már előző nap megismerkedett, majd elhúzta a ravaszt. Nem történt semmi. Újra próbálkozott, de hiába. Maga elé motyogva cibálta a puskából kiálló valamennyi pöcköt, gondolván, hogy nyilván valamit elfelejtett kibiztosítani. Észre sem vette, hogy a rángatás közben megfordult, és a kormányzó csapatára emelte a fegyvert, a fülvédőtől pedig nem hallotta az ordítást. Határozottan rosszul esett neki, amikor Dante az üvegnek lökte, és kitépte a kezéből a puskát.

- Na! Hülye vagy? - méltatlankodott a bátyjára pillantva, majd a küldöttségre nézett.

A kormányzó és csapata a földön hemperegtek, a hátukon egy-egy katonával. A tábornok vérvörös arccal tápászkodott éppen felfelé, és Mayerset kereste a tekintetével. Az ezredes nyugodtan mosolyogva állt a küldöttség előtt, majd amikor valamennyien felálltak, magyarázni kezdett.

- Katonáinknak, habár ezerféle módon megtanítjuk őket gyilkolni, mégis legfőbb feladatuk a civilek védelme. Miller őrnagy módszerei kiválóan alkalmasak rá, hogy maradéktalanul elsajátítsák és gyakorlatban is kipróbálják a túszok védelmét, illetve mentését.

Az őrnagy hulla sápadtan lépett oda lányhoz, és amennyire diszkréten tudta, odasúgta neki.

- Bassza meg magát a kurva jó ég! Takarodjon fel a toronyba, és hozza le a céltáblákat!

- A toronyba? - kérdezett vissza Cherrie, és kirázta a hideg. - De én nem tudok...

- Fogja be a pofáját, és induljon, különben itt helyben agyonlövöm! - sikította súgva a férfi, és a lány nem mert ellenkezni.

Remegő léptekkel, minden lépcsőfoknál felnyüszítve felment a toronyba, és hányingerrel küszködve összeszedte a névre szóló céltáblákat. Egy mappába gyűrte őket, majd lehajította a tízméteres mélységbe. A mappa bírta a gyűrődést, nem ment szét, viszont majdnem agyonütötte az alatta gyűjtögető katonát, aki a földszinti céltáblákat szedte össze. Már valamennyien fegyelmezetten álltak a sorban, de a lány helye üres volt.

- Hol van Lee? - súgta oda Danténak az őrnagy.

- Jelentem, a toronyban, uram! - válaszolta fegyelmezetten.

- És miért van még ott, miért nem jön le? - csikorogta a férfi.

- Jelentem, nem mer, uram! - mondta Dante, és a mellette álló katona az ajkába harapott, mert kis híján felröhögött.

- Mi az, hogy nem mer? Miért nem?

- Jelentem, tériszonya van, uram!

Most már valamennyi katona a gyanúsan remegő szájjal állt vigyázzban, és Dante biztos volt benne, hogy öt perc múlva elküldik őket a fenébe. Mayers odalépett hozzá.

- Mi van? Hol a csaj? - súgta oda az őrnagynak.

- Baszd meg! Felküldtem a toronyba, és nem mer lejönni! - fordult felé kétségbeesetten a másik.

- Le tudja hozni? - kérdezte az ezredes Dantétól, aki bólintott.

Amikor felért, és meglátta a lejárattól legtávolabbi fal tövében kuporgó húgát az volt az első gondolata, hogy lelöki.

- Mi az istent csinálsz? - kérdezte dühösen a lánytól.

- Semmit. Ülök.

- De ne üljél! Le kell jönnöd! Itt az egész küldöttség, mindenki rád vár.

- Mondd meg nekik, hogy üdvözlöm őket, de gyengélkedem, úgyhogy...

A férfi nem várta meg, hogy befejezze, türelmét vesztve a vállára kapta a sikoltozva rúgkapáló lányt, és a küldöttség csodálkozó tekintetétől követve megindult lefelé a lépcsőn.

- Sajnos fel kell készítenünk rá az embereinket, hogy a túszaink nem mindig együttműködőek, azonban nekünk akkor is ki kell őket hozni a veszélyzónából – mondta Mayers a kormányzó felé fordulva, aki elismerően biggyesztette le a száját. - Úgy gondolom, hogy nagyjából láttak már mindent, amit látniuk kellett. Egy szerény kis állófogadással készültünk, ha nem sértem meg Önöket, kérem kövessenek! Közben ha gondolják, megbeszéljük a látottakat.

Jócskán elmúlt dél, és a kényelemhez szokott férfiak gyomra hangosan korgott, ezért senki nem emelt kifogást a késői ebéd miatt.

- Meg kell mondjam, tábornok, az Önök módszerei úttörők a katonai kiképzés történelmében! - fordult az idegességtől étvágytalan tábornok felé a kormányzó kezében egy pohárral. - Voltam már jó néhány bázison, de ilyen eseménydús és valósághű kiképzést még nemigen láttam. Meg kell mondjam, nagyon elégedett vagyok azzal, amit itt tapasztaltam!

- Köszönöm, uram! Ahogy Mayers ezredes mondta: célunk az, hogy a katonáinknak megtanítsuk a valódi veszélyhelyzetek kezelését. Ez pedig könyvekből nem működik!

A többi tiszt beleegyezően bólogatott, és a tábornok hirtelen úgy érezte, mintha hájjal kenegetnék, mert a szomszédos kiképzőközpontok vezetői is a küldöttség tagjai között voltak. Az ezredes feltűnően kerülte, azonban nem tudta elodázni a dolgot, és a vendégek távozása után kénytelen volt rapportra menni. Vigyázzállásban állt meg a patinás íróasztal előtt, és csodálkozva nézte, ahogy a tábornok remegő kézzel egy doboz cigarettát vesz elő a fiókból.

- Mayers! Én másfél éve leszoktam a cigiről! De most rá kell gyújtanom! Megmagyarázod nekem, hogy mi a fene volt ez ott kint?

- Az újoncok néha csinálnak cifra dolgokat! - vonta meg a vállát a férfi, és elfogadta a felé nyújtott cigarettát.

- Cifra dolgokat? Az a lövészárok több mint harminc éve állt ott! Ez a nő mióta van itt? Két napja? És már felrobbantotta! Mi lesz itt két hét múlva? Lebontja a laktanyát?

- Személyesen veszem kezelésbe! - döntötte el hirtelen az ezredes. - Majd én megtanítom neki a fegyverek kezelését, profi lövészt faragok belőle.

- Van erre időd? - vonta fel a szemöldökét a tábornok.

- Szakítok rá! Ez a csaj született vadász, minden ezredikből egy ilyen. Nőből meg minden tízezredikből.

- Az a szerencséd, hogy a kormányzó profizmusnak hitte a töketlenkedését, és jóval nagyobb támogatást kaptunk, mint amiről álmodni mertem! Különben most mindketten repülnétek!..."

Könyv formájában megrendelhető: 

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/mas-vilag-a-szivarvany-tovenel

Könyv és e-book formájában rendelhető:

http://www.novumpublishing.hu/ujdonsagok/szepirodalom/erotikus-erzeki.html

                  /pixabay/

Remy