Sziasztok!

Saját gondolatokkal fűszerezett kultúr percek következnek.

A magam részéről nagyon ritkán tévézek, de mióta belenéztem az Észbontók című műsorba, egyre inkább úgy érzem, hogy a könyveknek leáldozott. Az unalomig ismert, és mégis fehér foltnak számító Covid járvány odavágott a könyvpiacnak, a könyvesboltok és úgy általában a kulturális szféra reménytelen helyzetbe kerültek. A kiadókat csak azért nem írom, mert az on-line vásárlás lehetősége még nyújt némi reményt, hogy kitartanak a járvány lecsengéséig.

Egyszerűen félelmetes a fiatalok nagy részének a tájékozatlansága! Nemcsak a műsor miatt írom ezt, a mindennapokban is azt látom, hogy lebegnek a semmiben.

Nulla teljesítményű embereket tekintenek példaképnek, sokszor a törvénytelenség határát súroló poénokat utánoznak. Régen a tévé volt a mumus, a pszichológusok szorgalmasan kongatták a vészharangokat Vágó István és Vitray Tamás műveltségi vetélkedőinek idejében. Aztán jött a számítógép, ami rögvest ki lett kiáltva pokolbéli ördögnek, és láss csodát: tavaly érkezett az on-line oktatás. Aki szülői felelősségének teljes tudatában nem engedte a gyerekének a laptop vagy a kütyük használatát, bizony vakarózott rendesen, mikor egy hétvégéje volt megszervezni mindent.

Nem foghatjuk csak a járványra a jelenlegi helyzetet, minimum a magyar abc-t illene tudnia egy 18-20 év körüli fiatalnak! Mert az, hogy Búvár Kund a Barátság kőolajvezetéket fúrta meg, aminek a neve amúgy tök irodalmiasan cseng,  talán sokakban kelt kósza emlékeket. Bár remélem, hogy nem, mert ez a feladvány annyi sebből vérzett... 

Persze, értem én, hogy speciális szempontok szerint válogatják össze az ilyen műsorokba a versenyzőket, néha ránézésre is meg lehet állapítani, hogy a fulladásveszély miatt óvatosan kell enni a popcornt tévézés közben. De döbbenetes, hogy a fiatalok fejből fújják a Tik Tok- és instasztárok neveit, miközben alapvető dolgokkal nincsenek tisztában. És ez nem az ő hibájuk! 

Teljesen mindegy, hogy könyv, tévé, rádió vagy internet áll a rendelkezésünkre, maximum a felelősséget toljuk le magunkról, amikor megkövezünk vagy ördögtől valónak bélyegzünk egy lehetőséget, amit azért hoztak létre, hogy segítsen, szélesítse a látókörünket vagy tanulhassunk belőle, tőle, rajta, általa... És itt még csak véletlenül sem arra gondoltam, hogy tegyél a szádba tíz mentost, majd igyál rá egy kis kólát!

Hol vannak a pozitív példaképek, akiket érdemes lenne utánozni? Például Győzike, amint egy könyvvel a kezében éppen méltatja az adott művet. Sok roma gyereknek ő a példaképe, híres, sikeres ember! Vagy hol van Shorbert Lara, amint épp a National Geographic egyik műsoráról, vagy valamelyik kortárs író művéről lelkendezik? Hol vannak a  médiasztárok, aki azt sem tudják, mivel kerüljenek be a médiába? Hol van a felelősségérzetük a híres embereknek, miért nem próbálkoznak olyasmit átadni a gyerekeknek, követőknek, rajongóknak, ami érték? Nem érzik, mennyivel pozitívabb lenne a róluk kialakult kép, ha kicsit fejlettebb értelmi színvonalat prezentálnának?

Arra jutottam, hogy az Észbontók című műsor egyrészt sírnivalóan elszomorító, másrészt fullasztóan vicces, mégis, titokban nagyon is értéket közvetít. Mert legalább azt megtudja belőle a néző, hogy Búvár Kund a német császári hajókat fúrta meg, hogy a félmaraton 21 km és hogy a dudások ketten vannak a csárdában. Sokra nem megyünk vele, de hátha... 

Hátha pont ennek a műsornak a nézése közben tör rá sokakra a tudásszomj! 

Valamennyi kép illusztráció, a pixabayről származik.

 Remy